A nagy birtokszerző 

             Három Grassalkovich Antalt ismer történelmünk. Meg is számozta őket az utókor, mintha királyok vagy fejedelmek lettek volna. Otthonunk életében I. Antal kapta a legnagyobb szerepet. Ő tekinthető az újkori Szent Lőrinc megalapítójának.

            Elsősorban őróla kell szólni.  

            Magyarország egyik leggazdagabb földesurának, bárói, majd grófi rangra emelkedő befolyásos tisztviselőjének származása homályba vész. Csupán bizonyíthatatlan mendemondák szóltak XV-XVI. századi ősökről.

            Bizonyított azonban, hogy I. Grassalkovich Antal - Grassalkovich János tiszttartó és Egresdy Zsuzsanna gyermekeként - 1694-ben született.

            A szűkös anyagi körülmények között élő család fia nehezen tanult. Később, a hatalmas vagyon uraként, szívesen mutogatott egy kopott bögrét - akkor már aranyba foglalva - melyben pécsi tanulóévei alatt az ételt hordta haza a ferences szerzetesek konyhájáról.

            Lehet, hogy szép mese az egész, ami azonban elvitathatatlan tény: I. Grassalkovich Antal tehetséges, törekvő, szolgálatkész fiatalember volt, hasznosnak bizonyuló életfilozófiával: "Fellebbvalóinknak - akikre szükségünk vagyon - tudni magunkat szükségessé tenni a legfőbb mesterség."

            A történelem eseményei segítettek abban, hogy meggazdagodjék.

            Azokban az esztendőkben sok földesúr ment tönkre, vagy küszködött anyagi gondokkal a Neoacquistica Commissio pereinek eredményeképpen. Szent Lőrinc birtokosa, Vattay János is. Ő adja el birtokát I. Grassalkovich Antalnak 1726-ban, aki ekkor már egyéb jelentős birtokok gazdája is.

            Ezzel kezdődik Szent Lőrinc történetének új szakasza.

            Térségünkben - a mai Kispest területét is magába foglaló Szent Lőrinc-pusztán - a gödöllői birtokközpontból irányított majort hozott létre, a ma is álló barokk kápolnánk környékén, I. Grassalkovich Antal.

            Az első betelepülők Heves megyéből érkeztek.

            I. Grassalkovich Antal látszólagos kedvezményekkel igyekezett birtokához kötni a dolgos kezeket. A telepítési szerződés alapján robottal nem tartoztak, és a letelepedést követő 3 esztendőben adót sem kellett fizetniök a földesúrnak. (Mikor belépett az adó, telkenként 30 Ft-ot jelentett.) Ezek a körülmények az első három évben kedvezőek voltak. Igaz, az egyéb juttatások az átlagosnál kevesebbet adtak a betelepülőknek, induláskor mégis vonzó volt Grassalkovich ajánlata az ide érkező nincsteleneknek.

            1757-ben 7 család települt Szent Lőrinc-pusztára, és 1768-ban

- az úrbéri ügyek rendezésekor - már 58 családot jegyeztek be. Igaz, ebbe beleszámított a kisebb lélekszámú Gubacs és Péteri lakossága is. Ezzel együtt a növekedés egyértelmű.

            Szent Lőrinc-puszta csak egy morzsája volt a hatalmas Grassalkovich-birodalomnak, településünk fejlődése szempontjából azonban fontos állomás a nagy hatalmú királyi főlovászmester jelenléte.

            Nagy vagyon uraként halt meg 1771-ben, 77 éves korában: 200 000 holdat, 99 települést és 33 felépített templom dicsőségét hagyva maga után.

            Vajon fia és unokája miként gazdálkodott a hatalmas örökséggel? 

Felelőtlen utódok 

            Hiába viselte II. és III. Antal is a Grassalkovich nevet. Hiába örököltek hatalmas vagyont, uralkodói keggyel elhalmozva, birodalmi hercegi rangra emelkedve is méltatlan utódoknak bizonyultak.

            Mikor III. Grassalkovich Antal kamarás, belső titkos tanácsos, aranygyapjas vitéz 1841-ben meghalt, a híres birtokot mérhetetlen adósság terhelte. El is adják ifjabb báró Sina Györgynek. Vele új híresség jelenik meg vidékünkön is.  

                                                                             Tovább   Mayerffy Xavér Ferenchez> 

<Vissza a tartalomhoz