A régi Szent Lőrinc földesurai között találjuk a Jagelló-kor érdekes-kétes egyéniségét, Haraszty (Haraszthy) Ferenc szörényi bánt.

            A szörényi bánság a feudális magyar állam egyik déli végvidéke volt a XIII-XVI. században a Duna bal partján. Ma Románia területe. A bán pedig az a királyi főtisztviselő volt, aki a régi Magyarországon a déli határokat védő területek élén állt.

            Okleveles emlékek bizonyítják, hogy 1478-ban Mátyás király adományozza az akkori Haraszty Ferencnek, a nagy hatalmú úrnak Soroksárt és a környék több kisebb települését, falvakat, pusztákat, melyeket XVI. század elejéig birtokolt.

            Név szerint ugyan nem szerepel a felsorolt települések között Szent Lőrinc, de tekintettel arra, hogy később Haraszty Anna férje, Bakos Mihály tulajdonában találjuk településünket, egyértelmű, hogy térségünk a XV-XVI. század fordulóján Haraszty Ferenc birtoka volt.

            A lakosság sajnálatos fogyatkozását mutató Szent Lőrinc életét nem sokban zavarta az új földesúr. Térségünk egyrészt török terület volt, másrészt ugyancsak messze estek a jelentőseb Haraszty birtokoktól: Solymos és Lippa várától, melyek élén kapitányként állt, ugyanúgy Aradtól, ahol főispán volt.

            Az általa kormányozott végvárak dolgai, a várakat körülölelő hatalmas földbirtokok igazgatása, Arad megye főispáni teendői és a báni feladatok meghaladták erejét, így udvari embereivel vezettette gazdaságait.

            Haraszty Ferenc neve többször szerepelt elmarasztalólag a magyar országgyűléseken. Főleg Koszorúvár elvesztését írják a számlájára.

            Nagy birtokszerző volt: 74 faluból álló uradalmat mondhatott magáénak. Közülük sokat még életében leányaira, Katára és Annára íratott 25 000 Ft értékben. A végrendeleti intézkedéseket Haraszty Ferenc a Szent Benedek-rendi Conventnél a kirendelt kanonok és hiteles helyi emberek előtt tette. Anna, Bakos Mihályné kapta a Szent Lőrinc-i földeket. Ezért sorakozik fel Bakos Mihály is földesuraink sorába.

            Élete végén megingott Haraszty Ferenc hatalma és befolyása. Elvesztette Arad főispáni székét, vele politikai hatalmát. Ezzel el is tűnik a XVI. század elején a politikai életből.

            Már a gazdálkodás is terhére volt. Hosszú élete végén I. Ferdinánd pártjához csatlakozott, és ezt a lépését azzal tetézte, hogy nevét hamis pénz verésével is besározta. A haragvó Izabella királyné a "hűtlent és a pénzhamisítót egyik birtokától is megfosztja".

            Mátyás halála után II. Ulászló - a megcsorbult királyi tekintély visszaállítása érdekében - igyekezett a korábbi királyi, királynéi birtokokat visszacsatolni a koronához; így többek között Solymár várát is, melyhez a mi Szent Lőrincünk tartozott.

            Hosszas egyezkedés, birtokcserék után végül ismét korona- birtok lesz Szent Lőrinc, de csak azért, hogy újabb földesuraknak adományozzák. A török időkben a magyar urak csak névlegesen birtokolják az ország középső részét, Szent Lőrincet is. Közöttük Rőthy István, Nadányi Margit, Lőwey Sámuel és Bornemissza Anna nevét őrizték meg az oklevelek.

            Majd új, jelentős földesúrról olvashatunk. Felsővattay Vattay János 1697-ben jelentkezik a Neoacquistica Commissionál, hogy visszakapja Pesttől délre fekvő birtokait, így Szent Lőrincet is.

            A Neoacquistica Commissio - magyar nevén Újszerzeményi Bizottság - 1684-ben alakult azzal a céllal, hogy a töröktől visszafoglalt országrész birtokviszonyait rendezze.

            Ezzel a XVIII. századba érkeztünk, és hamarosan megjelenik történelmünkben a Grassalkovich-család.  

Tovább a Grassalkovichokhoz>

<Vissza a tartalomhoz