Pesttől délre és délkeletre a középkorban apró falvak, birtokok, puszták: lakott helyek sora népesítette be a tájat. A fejedelmek nemzetségének szállásföldje volt e terület, felosztása ugyan korán megindult, de az egész középkoron át ismételt törekvések tapasztalhatóak a környék királyi birtok jellegének megmentésére. Károly Róbert - mint az Árpád-ház nemzetségi szállásbirtokának maradványát - ismét kézbe vette a csepeli uradalmat, a hozzátartozó falvak nagy részével. A mai, kispesti Határ útig terjedő területen terült el Ylbw (Ülbő) szigete, melyen az alábbi öt már meglévő, nagyobb községre utalnak a források: Haraszti, Gubacs, Soroksár, Szentlőrinc és Szentdienes falva.

A középkori Szentlőrinc falu központja, amely a mai Kispest területén, a Wekerletelep helyén lehetett, ahol 1909-ben, az építkezés során találtak rá egy késő Árpádkori román stílusú templom romjaira.

Ez a a templom maradványaiból származó kő ma is látható a telep egyik házának oldalában

Az első írásos dokumentumok a XIV. századból maradtak ránk.

1332-ben, a gyáli határjárást rögzítő oklevélben említik először Szentlőrincet és a környező birtokokat, kisebb településeket: Kormányost (Szentlőrinctől délnyugatra, a mai Pestszentimre területén), Kerekegyházát, Verneltelkét, Pokaházát, Halmot, Tornyostelket.

Az 1323-as, Verneltelkét eladó birtoklevélben a szomszéd birtokosokat nevezik meg, ezekben az elnevezésekben már feltűnnek a későbbi birtoknevek: ..Holmi Leukus fia Ábrahám...Pokani András...Kerekygházi Folkus fia István...Kurmanusi György fia Domonkos.. (A XIV-XV. században számos, ezeket a területeket birtokló kis- és középbirtokos nemes család élt a környéken, erre utalnak a fenti elnevezések is.) 

 E területen a „Péteri” nevet először az 1446. november 18-án kelt oklevélben olvashattuk – ebben az időben Péteri birtok Bothos Péter tulajdona volt.

 1526 után

Az 1663-ban készült jegyzőkönyv alapján a Vattay család tulajdona volt Péteri és Szentlőrinc, de ez csak névleges birtoklásnak tekinthető, ugyanis a hódoltsági területekről a magyar birtokosok elmenekültek. A török adóösszeírások – a hódoltság területének hiteles forrásai - megemlítik Szentlőrincet.

A törökök által elfoglalt területen a falvak pusztásodása megállíthatatlan volt. Bár a környéken mind kevesebben laktak, még folyt gabonatermesztés, földművelés. A török hódoltság után csak elvadult, lakatlan, puszta területek maradtak a hajdani települések helyén. A XVII. század végén két nagyobb pusztát említenek a források: Lőrincet és Péterit. Ezeket pesti polgárok bérelték, (dús) legelőként használták.

<<Vissza