1899-ben dr. Bókay Árpád egyetemi tanár, magyar királyi udvari tanácsos, szabadkőműves páholytag, a helyi Polgári Kör elnöke jelentős szerepet vállal Puszta Szent Lőrinc majd Pestszentlőrinc fejlődésében.

Birtokos társai és Puszta Szent Lőrinc szépen gyarapodó lakosságának akaratát is képviselve a századfordulón megindítja a harcot településünk önállóságáért. Törekvésüket mintegy évszázad elteltével, 1910-ben koronázta siker.

Bókayék tudták: legfőbb ideje lenne elszakadni Kispesttől, és önálló életet élve fejlődni tovább.

Érvei világosak és meggyőzőek.

A térségünkben jóval kisebb lélekszámú szomszédaink, Rákosszentmihály, Rákosliget már önállóak.

Településünkről Kispest nem gondoskodik kellően. A községi adót aránytalanul használja fel saját javára, pedig a századfordulón településünkön már 170 lakóház áll.

1900. augusztus elsejétől a Szent Lőrinci Helyi Érdekű Villamosvasút az Alsóállomásig - a mai Városházáig - viszi az utasokat, a Kispest gyámkodása alatt álló "óriás puszta" 5952 polgárát és a kirándulókat.

1902-től villanyvilágítás van az utcákon. Iskola épül. Társaskörök, társaságok, egyletek tevékenykednek. Bontogatja szárnyait a helyi ipar.

Ugyanakkor arról is határozottan esik szó, hogy a dinamikusan fejlődő település - Kispesthez képest - milyen hátrányokkal küszködik, melyektől önálló községként megszabadulhatna.

A Kispesttel fennálló nemkívánatos házasság árnyoldalairól és az ebből fakadó elszakadási törekvésekről a helyi sajtó is írt:

"Szent-Lőrinc önállósításáról tárgyalt a szolgabíró."

"Puszta Szent Lőrinc jövőbeni különválásánál meghatározott községhatár a lajosmizsei vasútvonal, Cséry-féle vasútvonal a Nagykőrösi útig."

"Puszta Szent Lőrincen nincsen orvos. Bernolák Máté gyógyszerész éppen ezért Lőrincről Kispestre akar költözni. Ez a lakosság felháborodását váltotta ki. Nincsen temető. "

"A településnek mindössze két rendőre van, ugyanakkor a község melletti erdőkben oláh cigányok tanyáznak, akik lopnak rabolnak."  (A Kispest-Szent Lőrinci Híradó és a Kispest-Szent Lőrinci Friss Újság hírei között ilyen tudósításokat olvashattak polgáraink 1901-1902-ből)

1906-ban már a helyi gyáripart képviselő Krautschneider József kocsilámpa-gyárost találjuk annak a küldöttségnek az élén, mely a belügyminisztériumban járt a Kispesttől való mielőbbi elszakadás engedélyezése ügyében.

Ettől kezdve már felgyorsulnak az események.

1908 szeptemberében a kispesti vezetés Puszta Szent Lőrincre helyezi Kuszenda Lajos segédjegyzőt, hogy napi 4-5 órában immár helyben intézze a kisebb hivatalos ügyeket.

Az önálló községgé alakulás törvényes feltételei: 50 megtelepedett család, az állami egyenes adó befizetésének feltételei, az elöljárói állások betöltésére alkalmas személyek, megfelelő útviszonyok és közlekedés, iskolai, óvodai ellátás rendben voltak településünkön.

Ezt Kispest vezetői is tudják.

1908. augusztus 1-jén a képviselő-testület megszavazza az önállósodást, majd 1909 márciusában elfogadják a leendő új község próbaköltségvetését.

"A magyar királyi belügyminiszter 1909. évi október hó 14-én kelt 61160/1909 III. számú rendelete alapján a képviselő-testület 1909. évi december hó 15-én tartott közgyűlésén önálló nagyközséggé nyilvánította Puszta Szent Lőrincet azzal, hogy a belügyminiszteri rendelet 1910. január 1-jével lép életbe. Önállóságunkat ettől az időtől számítjuk" - írja Tomory Lajos a Pestszentlőrinc Krónikájában.

Felfigyelhettünk arra is, hogy az önállósággal együtt 1910. január 1-től jelenik meg településünk új neve. A csaknem 8 000 polgár otthona Pestszentlőrinc.

A 7 824 lakos 782 lakóházban él.

Pestszentlőrinc 1910-től 1936-ig volt önálló nagyközség.

<Vissza a tartalomhoz