Csatározások a szolnoki vasút mentén

A katonai erők elhelyezkedéséből adódóan, az ellenfelet nyugtalanító, ingerkedő katonai akciók fő színtere a rákoskeresztúri és kőbányai szőlők térsége. Az ott mozgatott katonai egységek feladata csupán az ellenség nyugtalanítása, s elhitetése annak, hogy ők testesítik meg a magyar főerőt.

Három jelentős akció zajlik a térségben: az első április 11-én, a második 16-án, a harmadik 19-én. E három alkalommal kerültek szorongatott helyzetbe csapataink. Két nappal később, április 21-én az osztrákok éltek a félrevezetés taktikájával. Órákon át álltak hadirendben, majd visszavonultak.

Asbóth emlékeit megerősíti 49. zászlóaljának őrnagya, Sztanko Soma, aki 1868-ban ugyancsak megjelentette katonai emlékeit.

"Abonyban tartottuk a zászlószentelést. Ápril. 11-én a pesti  Rákosmezőn keresztelését, 16-án másodszor, 21-én harmadszor csatáztunk Pest kapui előtt ... Száznál több altiszt és közhonvéd volt a veszteségünk." (Adatok az 1848. év eseményeiből 14. l.)

Szent Lőrinc-major közvetlen környezetét érintő, ingerkedő katonai akciókról hosszasan számol be Asbóth emlékirata a "Rákosmezei csatázások" című fejezetben.

"10-kén éjjel a magaslatokon tanyázó magyar csapatok parancsot kaptak, hogy egy kiszámított támadást intézzenek az ellenre, a védett helyeket támadják meg gyorsan és határozottan, egész a kihívásig vívják az ütközetet, de az ellenség erejének tökéletes kifejtése után álljanak meg visszamenvén előbbi állásaikra."

Ez a taktika sok veszélyt rejtett magában, különösen akkor, ha túlerőben lévő ellenfélre támadtak. Az üldözők - a győzelem reményétől sarkallva - érzékeny veszteségeket okozhattak, ha a visszavonulás nem volt eléggé átgondolt és fegyelmezett.

Április 11-én történt

Hajnalkor az egész csapat odahagyá táborát. Asbóth hadteste a keresztúri magaslatok által födözve észrevétlenül mehetett előre. Megérkezvén, oly gyorsan tört az ellenre, hogy annak a felállított ágyúk védelmére sem volt ideje elrendezni csapatjait, s így Asbóth észrevévén a rá tüzelő ellenséges csapat védtelen hadi készletét, egy század Bocskay-huszár és egy század kun-lovas által ostromoltatá...

Aulich tábornok a rákosi erdőcskét rohanta meg. Asbóth pedig a téglakemencéket és a kőbányai szőlőhegyeket foglalta el. Az ellenség mindinkább kifejté erejét és csatába ereszkedett. Ekkor parancs jött, hogy a csatát félben kell hagyni, az összes csapatok vissza kezdének vonulni.

De Asbóth ezredest már körülfogták, Hardegg Henrik vasas ezrede, s egy 6 fontos lovas üteg a vasútvonal háta mögé került..., a derék Würtemberg-huszárok Jelich kapitány vezérlete alatt gyorsan a vasasok elé veték magukat. Asbóth ezredes tömegbe szólítá gyalog osztályát, s személyesen előre vezette a másik század Bocskai-huszárokat, kezébe vevén zászlójukat. A szétszórt Würtemberg-huszár század aközben ismét egybevegyült, s újólagos támadást intéztek a vasasokra, mire ezek hátrálván, több támadást nem intéztek." (I. m.: 86-87. l.)

A vasútvonal mindkét felén zajló, váltakozó hadiszerencséjű összecsapás, ha a helyszínt rekonstruálni próbáljuk, abban a térségben történhetett, ahol a síneknél, a volt Szála erdő szélén, a párhuzamosan futó vasút és Gyömrői út vonalát keresztezi a mai Ráday utca. Itt ugyanis egy 1850-60 körüli térkép átjárót jelöl a sínek felett. Bár a sínek túloldala a harcok idején Keresztúrhoz tartozott, napjainkban Bélatelep nevet viseli Pestszentlőrincen. A térképet vizsgálva a rákosi erdőcske, a kőbányai szőlőhegyek és a keresztúri magaslatok által határolt térség volt az a pontja a "csatározásoknak", amely a ferihegyi szőlők környékén, a későbbi kőhídunknál is zajlott, hiszen a kőbányai szőlők is szinte "belelógtak" mai Erzsébettelepünk területébe. 

<Vissza a tartalomhoz