Hallaniuk kellett a Szent Lőrinc-pusztán lakóknak az alig egyórányi járásra lévő Soroksáron 1848. augusztus 17-én lezajlott toborzásról is. A dél-pesti térség legmódosabb és egyben legnépesebb települése Kossuth felszólítására 31 önkéntest állított. Ebből négy soroksári lakos, a többi magyar községekből való szolgalegény, vagy az ottani iparosoknál alkalmazott mesterlegény. Nem kizárt, hogy a nem soroksári illetőségű szolgalegények vagy napszámosok között Szent Lőrinc vagy Péteri-puszta fiataljai is ott voltak. Erre a pusztai emberek szegénységéből, valamint akkori színmagyar összetételéből merünk következtetni.

A korabeli eseményeket figyelve legizgalmasabb kérdés azonban, mit érzékeltek a háborúból, a katonai mozgásokból Szent Lőrinc-puszta lakói?     

Katonai mozgásokról a környező térségben

Bár az iskolai történelem tankönyvek nem jegyeznek környékbeli csatákat, lakóhelyi hagyományunk mégis tudni véli, hogy a ceglédi vasútvonalat átszelő kőhídunknál zajlottak katonai akciók. Az emlékezet szerényen "kőhídi csatározás" megnevezéssel illeti őket.

Valóság, vagy csak megalapozatlan vágy a kőhídi akció, amellyel lakóhelyünket is szeretnék bekapcsolni az országos nagy eseményekbe?

Járjunk utána, hogy az egyre halványuló, s lassan feledésbe vesző helyi emlékezetnek igaza lehet-e!

Segítségünkre siet Gracza György történésznek Az 1848–49-iki magyar szabadságharc története című öt kötetes munkája, amely sok adattal és mesélő kedvvel idézi fel nagy nemzeti mozgalmunkat. Könyve 1894–98 között jelent meg.

Értesüléseit nemcsak megerősíti, de számunkra nagyon lényeges adalékokkal gazdagítja Asbóth Lajos visszaemlékezése, aki alakulatával a Cegléd–Szolnok-vasútvonal mentén teljesített hátvédfeladatot. Munkáját elítéltetése után, mely 18 évi várfogságot rótt rá: Asbóth Lajos emlékiratai az 1848 és 1849-iki magyarországi hadjáratról címen jelentette meg Pesten, 1862-ben.

            Szavait idézve azonosítsuk, mi történt Rákosmezőn 1849 áprilisában!

Szélesebb körben kell széttekintenünk, mert mint láttuk, a mi pusztánk a környező településekhez képest gyéren lakott, s ebben az időben bérlőváltás miatt hanyatló gazdasági helyzetben lévő, katonai szempontból jelentéktelen major csupán. Érthető, ha róla név szerint nem beszélnek a történetírók, a jelentősebbekről viszont igen. 

<Vissza a tartalomhoz