Szent Lőrinc-puszta és környéke az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában

Pusztánkról, néhány szó 

Hosszú időn át hittük azt, hogy a magyarságot érintő nagy történelmi események messzire elkerülték Szent Lőrincet. A vélekedés jogosnak tűnt, hiszen a török idők után elnéptelenedett hajdani falucska legelőnek használt határában, a modern idők lakott helyeként, csupán egy földesúri major jött létre a Szent Lőrinc-i határ déli peremén.

Szent Lőrinc-major első tulajdonosa és létrehozója I. Grassalkovich Antal. Valóságos "birodalmat" épített ki, amelyhez 99 birtok tartozott. Hatalmas birtokrendszerének középpontja Gödöllő, melyet 8 "kerület" övezett. A 7. az isaszegi kerület, ahová többek között Vecsés, Halom-puszta, Szent Lőrinc-puszta, Péteri-puszta, Gubacs-puszta és Soroksár is tartozott. Grassalkovich ezt a dél-pesti térséget az 1720-as évek második felétől birtokolta.

Szent Lőrinc-puszta népességének száma és gazdasága ingadozott. Főként bérlői szemléletén múlt virágzása, vagy visszaesése.

Kedvező földrajzi tényező volt Szent Lőrinc-major számára északról Pest szomszédsága, amely jó piacot kínált a majorban termelteknek, a birtok területén átfutó jelentős alföldi közlekedő út - a mai Üllői út -, és nem utolsósorban az 1847 szeptemberében átadott második "vaspályánk" a Cegléd—Szolnok vasútvonal, mely határunkban is áthaladt.

Érdekes Szent Lőrinc-puszta gazdasági kapcsolata a környező szomszédaival. Keleten Rákoskeresztúr, nyugaton Soroksár nem zavarja életterét. Keresztúr már egy másik birtokos család, a Podmaniczkyak tulajdona, Soroksár gazdasági arculata eltérő, iparosok lakják. Ez utóbbi település a gyéren lakott Péteri-puszta földjeiből kíván határához csatolni művelhető területeket. Ezért annak egy részét Soroksár bérli Grassalkovichtól, másik részét viszont – Szent Lőrinccel együtt - 1799-től 1841-ig Mayerffy Xavér Ferenc budai serfőző. Ugyancsak ő bérli a keresztúri határ szomszédságában a Haraszt nevű területet, a későbbi Ferihegyet is. E területet mindig az a bérlő használhatta, aki Szent Lőrinc majort is bérelte. Ugyancsak déli szomszédunk Halom-puszta, amely nem jelent versenytársat számunkra, területét főként vecsésiek bérlik gödöllői földesuruktól. Egyes részei idővel a terjeszkedő Vecsés faluba be is olvadnak. Kisebb része sok évtized múltán új földbirtokosra talál, s ma a Kandó tér mögötti térségként kerületünk része.

Az 1840-es években sanyarú idők járnak pusztánkra. A gödöllői nagy úr meghalt, Mayerffy, a bérlő visszavonult.  Haszonlesők kezébe kerül a gazdaság. Hanyatlás jellemzi mind a ferihegyi bérleményt, mind Szent Lőrinc-pusztát, ahol 1846-ban már csak 14 család él. Az említett 14 családba 118 ember tartozott, amelyből 92-en voltak munkaképesek.

Ha összehasonlítjuk a szomszédos településekkel, jelentéktelennek tűnik a 11 házzal rendelkező Szent Lőrinc, a 253 házas Vecsés, a 228 házas Rákoskeresztúr, de főként az 590 épülettel rendelkező Soroksár társaságában.

Minderről azért szóltunk - mintegy bevezetésként -, hogy tájékozódni tudjunk a környező települések viszonyairól, arányairól; egyúttal képet kapjunk arról, hogy a szabadságharc idején pusztánkon átvonuló honvédeink mit várhattak ellátás és beszállásolás szempontjából.

 <Vissza a tartalomhoz