Uralkodók Szent Lőrinc-pusztán 1814-ben

"Mit forralt titkos kebelén a hármas erőszak,

Mely szentségtelenűl szentnek ítéli magát,

 Mit forralt vesztedre, Magyar, most látod…"

(A három egyesült fejedelmekre)

Ennek a politikai-katonai szerződésnek jegyében avatkozott be az orosz cár 1849-ben szabadságharcunk eseményébe, miután a fiatal Ferenc József kézcsókkal köszönte meg segítő szándékát.

A tárgyalások színvonalát fémjelzi I. Ferenc osztrák császár és magyar király, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Sándor orosz cár jelenléte. A megbeszélések közben - 1814 októberében, "gondűzőként" - a három uralkodó ellátogatott Pest-Budára.

A városnéző, gazdag program befejező mozzanataként október 27-én délelőtt katonai parádé volt Szent Lőrinc-pusztán.

A korabeli sajtóban a látogatás minden eseménye hangot kapott. A hadgyakorlatról - az akkor használatos helyesírással - a következőket olvashatjuk.

" Tsütörtökön reggel a Rákos mezején Hadi gyakorlás volt... Megindult a huszárság előre, s ágyukkal űzvén az ellenséget, mintegy maga után húzta a Német Regementnek s a tulajdon két Osztályainak fordulásait... A szép tsinos öltözet, pontos fordulás és igazi rendtartás által, minden nézőben tellyes gyönyörűséget gerjesztettek..."

(Rákosmező és Szent Lőrinc határa évszázadokon át az általános szóhasználatban nem különült el egymástól.)

Az újsághírek minden apró részletről beszámoltak. A szenzációk közt nemcsak a katonai parádét emlegették, hanem a látványosságra kitóduló városiak körében kirobbanó, áldozatokat is követelő riadalmat is, melyet a lovasroham váltott ki a jelenlévőkből.

A koronás vendégek a katonai parádét a puszta legmagasabb pontján az erre a célra épített kör alakú kilátóról, a Gloriett karzatáról nézhették végig. (Az 1944 őszén felrobbantott építmény a mai Gilice téren, a víztározók helyén állt.)

Pusztai parádé, állatbemutató 1820-ban

 Néhány évvel később ugyanaz az I. Ferenc látogatott el Szent Lőrinc-pusztára, aki már korábban is járt itt. Látogatásának célja a korszerű magyar gazdálkodás megismerése. E célból a magyar nemesség Mayerffy Xavér Ferenc bérlő Szent Lőrinc-i mintagazdaságát helyezte reflektorfénybe, mint a magyar gazdálkodás mustráját.

A korabeli sajtó - Nemzeti Újság, Hazai és külföldi tudósítások - hasábjairól tudjuk, hogy Mayerffy Ferenc 1820. szeptember 29-én tenyészállat kiállítást rendezett I. Ferenc tiszteletére a Szent Lőrinc-i pusztán. Ekkor már több mint húsz éve ő itt a fő bérlő, és szívügye ez a gazdaság. Állatbemutató címén birkák, lovak, szarvasmarhák sokasága vonult el az uralkodó előtt, s a látnivalókat fűszerezték ostorpattogtatós gulyásmutatványok is. Volt olyan hír, amely szerint az uralkodó családja is jelen volt a látványosságon. Ők egy domb tetején lévő kilátóról szemlélték a bemutatót. Azt is híresztelték, hogy Mayerffy e látogatás emlékére Ferenc halomnak kívánta volna nevezni a dombot, amely valószínűleg a Gloriett térsége volt.

Monda vagy valóság?

A szájról szájra hagyományozó emlékezet mind több színnel és egyre nagyobb jelentőséggel ruházta fel a három uralkodó pusztai látogatását. Természetesen az események kiszínezése a szájhagyomány sajátja, ám ez eredményezhet bizonyos torzulásokat is. Próbáljuk ezért elkülöníteni egymástól a monda hangulatos részleteit s a történelmi valóságot!

Szívesen hallgatjuk András huszár hőstettének történetét, amely szerint megmentette egy kisfiú életét. A lovasrohamtól pánikba eső tömeg - az emlékezet szerint - magával sodort egy fiúcskát, aki a vágtató lovak közé került. András huszár hogy megmentse őt, vágta közben lehajolva nyergébe emelte a félelemtől megbénult gyermeket. Az orosz cárnak annyira megtetszett ez a bravúr, hogy egy huszárezred felállítását határozta el. Így szövi tovább a történetet a fáma.

Lakóhelyünkön úgy tudják, hogy a katonai bemutató zárójeleneteiben százszámra hajtották fel nagy ostorpattogtatás kíséretében a puszta állatállományát. Azt is tudni vélik, hogy megrendezték a "vénasszonyok futását is". A környékről verbuvált húsz öregasszony, akik betöltötték századik életévüket, versenyt siettek egy fenyőfához, amelyen díszes ruhadarabok várták a megérkezőket. A célban még össze is vesztek az ajándékokon, a jelenlévők nagy derültségére.

Az emlékezők részéről többnaposnak mondott vendégség - a sok más jellegű városi program miatt - a valóságban sokkal rövidebb ideig tartott.

Az sem perdöntő, de kedves vélekedés, hogy a major felújított kápolnájában, amely ma is áll, hallgattak-e szentmisét a magas vendégek, vagy sem.

Egyre többször hallani arról a fenti események kapcsán - amelyek már szóban és írásban is napvilágot láttak -, hogy a három uralkodó pusztai látogatása idején Szent Lőrincen kötötték meg az Európát továbbra is feudális béklyóba kényszerítő Szent Szövetséget.

A két uralkodói látogatás így épült be a település emlékezetes eseményei közé.

            Vigyázzunk, más a mesélő kedvű monda, és más a szigorú történelem!

 <Vissza a tartalomhoz