Mikor a XIX. század elején a bécsi pénzvilágban feltűnik a macedóniai görög eredetű Hodosi és Kizdiai Sina György, még aligha sejthették, hogy fia, ifjabb Sina György, aki apjánál is jobb és merészebb üzletemberré válik, már mint magyar báró - többek között – Szent Lőrincen vásárol birtokot; az unoka, Sina Simon pedig az első tanyai iskolánk megalapítója és fenntartója lesz 1860-ban. Mégpedig becsületes fenntartója, aki minden költséget vállalt, és szekéren hordatta be az iskolába a tanyákon szétszórtan élő gyerekeket. A tanítás a házi káplán feladata volt.

            Ha a Sinákról olvasunk - ehhez csak a XIX. század ismert fővárosi napilapjait kell vallatóra fognunk - a szédítő gazdagság az, ami elsőként a szemünkbe tűnik. Röpködnek a számok. Vagyonuk értéke 80 millió forint, birtokaik 240 ezer holdat tesznek ki.

            A hatalmas vagyon megalapítója, I. Sina György még nem volt Szent Lőrinc-i birtokos. Fia és unokája már igen. Ám ő sem érdektelen, mert ő lett Jókai-hős. De ne vágjunk a dolgok elé!

            Hihetetlennek tűnik, de alapos okunk van hinni benne, hogy a Sina-vagyon, melyből a lőrinci földek vételára is kikerült, egy macedóniai basához vezet vissza.

            Pulszky Ferenc, a reformkori politikai élet jeles egyénisége írja Életem és korom című visszaemlékezésében a következőket: 

            "Sina György üzleti kapcsolatra lépett a macedóniai török basával a tartomány gyapottermésének értékesítésére. A megállapodás szerint a basa meghatározandó áron felküldi a gyapotot a bankárnak, ez eladja közös nyereségre, s a basa részét is kezeli, mert azt sejtette, hogy megjő az idő, midőn a szultán megküldi neki a selyemzsinórt, s elkobozza vagyonát, a bankár akkor családjának ki fogja fizetni az egyenleget. A társaság ez alapon több évig virágzott. Végül is megérkezett a selyemzsinór Sztambulból, de nemcsak a basának, hanem a bankár fiának is, megfojtották az egész családot, és Sina, mint társának törvényes örököse, megtartotta az összegyűlt tetemes összeget." (1. k. 246. l.)

             A szultán „tiszta munkát” végzett: az egész családot kiirtotta. A mesés vagyon a Sinákra maradt.

            A török kormány ezután a Sina családra vetette ki a hálót. Az ő foga is fájt a nagy vagyonra, de Bécs megvédte a gazdag bankárcsaládot, aki később Magyarországon, illetve településünkön, Szent Lőrincen fektette be vagyona egy részét.

            Itt mozdul meg aztán az élet különleges fordulataira éberen figyelő Jókai fantáziája, és regényhőst formál Sina György alakjából. A Szent Borbála fedélzetén utazó titokzatos török úr, Ali Csorbadzsi alakja ugyanis egyértelműen a rejtélyesen szerzett Sina vagyon történetének ismeretében született. Ezt Jókai feljegyzései is igazolják. Ali Csorbadzsit Sina Györgyről mintázta.

            Az érdekes család, a mesés vagyon meglendítette a történetírók képzeletét, és tovább színezték az amúgy is színes eseményeket, mintha Jókai-regény lenne a folytatás is. Volt, aki Timár Mihályban is Sina Györgyöt vélte felismerni. Ha ez így nem is igaz, aligha vitatható, hogy az "arany ember" alakja a Sina-család későbbi leszármazottainak is köszönhet jelentős vonásokat. A céltudatos, magasabb érdekeket is figyelembe vevő üzleti tevékenységen alapuló karrierre az Osztrák-Magyar Monarchiában a Sina-család gyors felemelkedése szolgáltatta a legragyogóbb példát. Jogos, hogy őket a híres Szent Lőrinc-i földbirtokosok között is az elsők közé soroljuk.

            Még messzebbre is elkalandozott a képzelet. A Sinákban Kossuth megmentőjét látták. Mivel Bécs nem adta ki a törököknek a Sinákat, Sztambul sem adta ki Bécsnek Kossuthot. Szép mese, ám Kossuth védelmét, a törökök politikai lépését sokkal inkább határozták meg nagyhatalmi érdekek, mint a Sina-család.

            A romantikus múltú család a hatvanas évek derekán távozik Magyarországról, Szent Lőrincről is. A bőkezű mecénásokat, az "idegen vérrel" is igaz magyarokat elmarja a magyar arisztokrácia gőgje. Egy fényes estélyük után egyik Podmaniczky megkérdezi a házigazdát: "Mennyivel tartozunk a vendéglátásért?" Ez sok volt. Sina Simon viszi a családját, viszi a vagyonát Magyarországról. Birtokát – Szent Lőrinc pusztát is - 7 800 000 forint összegért a Brüsszeli Bank veszi meg. Állítják, hogy ennél a banknál is jelentős érdekeltségeik voltak.

            Ám itt maradt emlékük. Igaz, a romantika egyre inkább a múlté. Ugyan kik gondolnak ma már a Sinákra, kerületünk hajdani gazdáira, jótevőire? Talán csak azok, akik végigsétálnak a Sina Simon sétányon, a Gloriett-telepen, vagy akik időnként kezükbe veszik Az arany embert, és képzeletben megállnak a Szent Borbála fedélzetén, mely viszi a titokzatos török nábobot, a világszép Tímeát, a mesés kincseket. 

<Vissza a tartalomhoz