Tájékozódásunkat segítendő, ismerkedjünk meg néhány jellegzetes török szervezettel, illetve intézkedéssel!
Közigazgatási körzetek
A törökök megteremtették Magyarországon is a jól felépített hivatali rendszerüket, amelynek elsődleges feladata nem az irányítás, hanem az adók beszedése volt. Az adókönyvek a török közigazgatási területek szerint tartották számon az adóköteles településeket, illetve az ott élő, adófizetésre kötelezett személyeket vagy portákat.
A budai tartomány - vilajet - vezetője a mindenkori beglerbég (pasa) volt, aki afféle katonai-polgári kormányzó szerepét töltötte be.
A budai tartományon belül is több kisebb megyeféle egység, szandzsák létezett, amelyeket a szandzsákbégek irányítottak. Őket közvetlen alárendeltségi viszonyban az alajbégek segítették. Valamennyiük felett állt a beglerbég.
Ki volt a föld tulajdonosa?
A törökök a győztes hadjáratok során elfoglalt földeket a török állam tulajdonának tekintették. A könnyebb megadóztatás érdekében a magyar falusi jobbágytelkeket meghagyták a jobbágyok kezén, akiket rájáknak neveztek. A ráják adóját az hajthatta be, akié a föld volt.
A földterületet két kategóriába sorolták.
Közvetlen az állami kincstár kezelésében lévőkre. Ezek voltak a khászbirtokok, illetve a török tisztviselők és katonák fizetségére, javadalmazására kiosztott birtokokra. Gyakorlat volt ugyanis, hogy a vár alkalmazottait, magasabb beosztású tisztviselőit, tisztjeit, birtokhasználati joggal "fizették ki." Ezek voltak a ziamet- és tímárbirtokok.
A kincstári birtokok azután bérelhetőek voltak hosszabb-rövidebb időre. Ha a bérlők - akiket külön nyilvántartottak - a használatbavételi díjat megfizették, bérleményükön úgy gazdálkodhattak, ahogyan akartak. Bevallott jövedelmük után tizedet kellett fizetniük.
Adófajták, fizetőeszközök
A török adóróvók, defterdárok a fizetendő adó összegét akcsében, török ezüst érmékben jegyezték fel. Egy ezüst garas vagy gurus 50 akcsét ért. Pénzben szedtek magyar, illetve török aranyat is, amely 75 akcsével ért fel.
<Vissza a tartalomhoz
|