Ezek az árkok és a régi ásatási eredmények egyértelműen a régi templom körül eltemetett halottak maradványait tárták fel, és hajdani lakott hely létét bizonyítják. Sejteni engedik továbbá, hogy az ásatási leletek egy jóval korábban épített kis templom maradványait őrzik, mint ezt ősi falunk nevének - 1332-ből származó - első okleveles megjelenése indokolná. Feltehetően a település már korábbi időszakban is létezett, csak más volt a neve. Hiszen egy possessio rangú templomos település - legalább közepes nagyságú falu - nem alakul ki egyik napról a másikra. Éppen a XIV-XV. században gyakoriak a települések névváltoztatásai oly módon, hogy a templomos lakott helyek felveszik a templom védőszentjének nevét.    (Pl.: a Rákos patak torkolata táján Besenyő nevű település, későbbi időben Szent László; a Sykator nevű települést emlegették Harkyan, később pedig Szent Márton néven. Kispereg szerepel Szent Imrefalva névváltozatban is.)

Fény derült ezzel a lelettel arra is, hogy a Pesttől délre lévő Szent Lőrinc falu a mai Kispestet is magában foglalta. A többi koronabirtokhoz hasonlóan osztatlan állapotban lévő latifundiumi rész volt, határa kényelmesen nyújtózhatott a pesti mezőségen, érintve Szent Erzsébet, Gubacs, Kormányos, Gyál, Halom, Vecsés, Kőbánya, Pest határait. (A terület felaprózása s külön településekre való szétválása csak a XIX. század végén történt meg.)

Mindezek az adalékok, s az a tény, hogy az 1400-as években két királyunk is visszaváltotta az időnként más-más birtokosok kezére jutó falut - 1404-ben Zsigmond, 1496-ban II. Ulászló - másrészt az a tény, hogy királyaink több ízben is királyi adományaik közé felvették e birtokot, arra engednek következtetni, hogy Szent Lőrinc possessio a török bejöveteléig figyelmet érdemlő település volt. Mivel azonban felette csak a király rendelkezhetett, s ő megszabadulni tőle nem kívánt, nevével ritkán találkozunk az okiratok lapjain. Azokról a lakott helyekről viszont gyakorta hallunk hírt, amelyek - más-más kisebb birtokosok tulajdonában - határaink közvetlen környezetében élték napjaikat.

<Vissza a tartalomhoz