Ősi falunk földrajzi helyzete jónak mondható, hisz közvetlen közelében forgalmas "nagy utak" visznek az Alföld felé, így a szegedi, a kőrösi; s áthalad határán a "tiszai út", mely nagyjából azonos a Budapest - Cegléd - Szolnok felé vivő mai országúttal. Elérhető közelségben van a Gubacsnál és Soroksárnál folyó Duna, ami szintén lényeges helyzeti adottság.

A mi falunk lélekszámát és szervezettségét mutatja, hogy több oklevél, valamint Chobot Ferenc: A váci egyházmegye történeti névtára I. című kötete (Vác 1915.)templomos possessioként említi. Az 1425. évről az egyházi nyilvántartásban is feljegyzik, hogy plébániája van.

              Oklevél tanúskodik arról, hogy még 1470-ben is plébániás falu volt régi otthonunk.

1470. szeptember 11. Esztergomban vagyunk. Innen "Tamás, érseki helynök megparancsolja a pesti, szentfalvai, Szent Lőrinc-i, vecsési, üllői, gyömrői, kenderesi, fegyverneki, bői, bánhalmi plébánosoknak, hogy Kenderesi Balázst vessék interdictum alá (kiközösítés)a Buda Szent Lőrinc-i pálosok Kenderes birtokán okozott kártétel miatt." (Bártfai: i. m. 259. l. 997. sz.)

     Szent Lőrinc possessio tehát közepesnél nagyobb falu volt templommal és paplakkal, a templom köré vagy mellé csoportosuló házakkal és temetővel.

Ugyancsak Szent Lőrinc falu tekintélyesebb voltára utal egy 1443-ból származó okirat, amely említi a falu bíróját, aki egy birtokadományozásnál tanúként vett részt.

     "1443. szeptemberében I. Ulászló király Rozgonyi János erdélyi vajdának és fiainak adja Gubacs (Gubach) királyi birtokot, amely egykor Csepel-szigethez tartozott, továbbá Ógubacs, Kormányos (Kormanus) és Soroksár (Swaraksaar) pusztákat. A beiktatáson megjelent királyi embereken kívül ott voltak a szomszéd birtokokról Pakonyból, Gyálról az ottani birtokosok, míg Zenth Lewrynczről a bíró, Olthay János. " (Bártfai: i. m. 182-183. l. 709. sz.)

A bíró jelenléte mindenképpen a falu szervezett életvitelére utal. Összekötő szerepet töltött be a földesúr és a falu lakossága között. Kifelé képviselte a falu érdekeit, az adók és egyéb szolgáltatások behajtásával földesurát szolgálta. A falu belső életében az igazságosztó szerepét vállalta. Koronauradalom részeként a település lakói minden kétséget kizáróan kedvezményeket is élveztek. (Lásd: Életkörülmények a királyi és királynéi birtokokon c. fejezetet)

 Az ősi falu helyét sokáig homály fedte^, mígnem 1909-ben a kispesti Wekerletelep házainak építésekor egy késő Árpád-kori román stílusú templom romjaira bukkantak. Sajnos, a köveket az építkezésekhez széthordták, de egy nagyobb domborított, indás díszítésű tömböt beépítettek a Hungária út 5. számú ház falába a következő sorokat vésve rá: "Régen templom állt e helyen, romjaiból való e kő."

 A korábbi, rendkívül szűkszavú utalásokkal ellentétben a Budapest című folyóirat hasábjain Benyó Márta - Sándorfy György tanulmánya körültekintően összegezi mindazt, amit napjainkig tudni lehet Szent Lőrinc templomáról. (Kispest középkori emléke: a Szent Lőrinc templom. 1973. nov. 34-35. l.)

Munkájukból a legérdekesebb részleteket mi is közzé tesszük.

            Az 1909-es ásatásokat végző Lux Kálmán jelentését is idézik, mint egyetlen olyan adatot, amely a pontos leírását adja a feltárt leletnek.

"A kispesti állami munkástelep utcáinak kitűzésénél az Arany János utcából kiinduló nagy átlós út terepének leásásánál, az átlós út és a Kazinczy út folytatását képező utca találkozási helyén egy érdekes épület alapfalaira akadtak.

Az épület közelében és annak határfalain belül nagy mennyiségű emberi csontokra akadtak. Vas sarkantyúkat, kardtöredékeket, lópatkókat s egyéb apróságokat ástak ki a Nemzeti Múzeum kiküldöttje, Supka Géza múzeumi segédőr közbejöttével.

       Az alapfalakon faragott kőrészlet nem található. Az alapfalak főidomai egy kisméretű román templom alépítményét rejtik, melynek szentélye félkör alakban záródik, és északkelet felé néz. Ezen templom már régebbi időben elpusztulhatott, alapfalaira később más rendeltetésű épületet emeltek, melynek romjai láthatók.

Az épületmaradvány északnyugati oldalán a jelenlegi terepszintre alapozott későbbi hozzáépítésű faltömeg határvonalain belül leásva, egy 1,33 méter hosszú 1,7 méter magas 26 centiméter vastag faragott kő töredékét találtam. Ezen kőlemez faragványa után ítélve, mely egy stilizált edényből kinövő, két egymás felé hajló és átfonódó szőlőindát ábrázol, valószínűleg egy római eredetű sír-fedőlap töredéke lehet, melyet máshonnan hoztak ide. Ezen kőlemezre felhívandónak vélném a Nemzeti Múzeum igazgatóságának figyelmét.

A régi épületmaradványok, miként a helyszínrajzon feltüntettem, a létesítendő átlós útba esnek, és ott fenn nem tarthatók."

A tanulmány szerzői Lux Kálmán alaprajza nyomán megállapítják, hogy a templom eredetileg kisebb volt, majd később bővítették a hajó hosszát, és azzal egyidejűleg épült a templom északi oldalán egy négyzetes alaprajzú toldás is.

A kicsi, mintegy 10 méter hosszú, 4 m széles, téglalap alapú, félkörívvel záródó templom alaprajza nyomán a szerzőpáros kutatásait így összegezi:

" Az összehasonlítás alapján nem tévedhetünk sokat, ha a kispest-szentlőrinci templomot is korai építésűnek véljük, s építési idejét legkésőbb a XII. században határozzuk meg. A korai építést bizonyítja továbbá, hogy az ez ideig előkerült egyetlen faragott kő is a toldásba másodlagosan beépített római kori kő volt, korabeli román faragványt a területről nem ismerünk. Valószínű, hogy e templom díszítésére kizárólag római kori követ használtak, ami első templomaink építésénél gyakori volt. Messzire nem kellett menni, hiszen a félnapi járóföldre levő Contra-Aquincum a XI-XII. században kőbányául szolgálhatott az építőknek." Tegyük hozzá, hogy a hajdani római őrhely Szent Dienes, amely később Soroksár déli részébe olvadt be, szinte a szomszédban volt.  

       Írásukból megtudhatjuk azt is, hogy 1968 tavaszán és 1969 júniusában leletmentő ásatásokat végeztek a jelzett térségben, ezek azonban csak részleges eredményeket hoztak. A templom alapfalai nem kerültek elő, mert a kutatóárok nem metszette az ősi templom alapfalát. Találtak viszont az árkokban egymás mellett sűrűn fekvő csontvázakat, részben már megbolygatva, de többségüket még érintetlen állapotban. Fekvési mélységük a jelenlegi alapszinthez közel, mintegy 60-120 cm-re volt. Összesen 15 felnőtt és egy gyermeki csontváz került napvilágra. A leletek érdekessége közé tartozik, hogy három csontváz fej nélküli volt, bolygatatlan állapotban.

A jelenlegi terepszint alatt 25-40 centiméterre közvetlenül is találtak megbolygatott szórvány csontokat, ami azt bizonyítja, hogy az építkezések során a talaj felsőbb szintjét legyalulták, kiegyenlítették. (Budapest. Fővárosi folyóirat. XI. évf. 1973. nov. 33-34. l.)

<Vissza a tartalomhoz