A falvak rangja

Egy-egy falu rangjáról a középkori oklevelek teljes pontossággal tájékoztattak, hiszen a település neve mellé bizonyos állandó jelzőket illesztettek, amelyek a lakott hely nagyságára, jelentőségére utaltak.

       A korai középkorban használták a "terra" szállásföld, birtok, esetleg falu jelentésű kifejezést. Később helyette két másik szó használata vált gyakorlattá, melyek konkrétan falut jelöltek. A "villa" kisebb falut, a "possessio" jelentősebb falut, nagyobb birtokot jelölt.

       "Praedium" szóval illették a kicsiny, néhány házból álló településeket, emberlakta pusztákat. Gubacs és Soroksár is kezdetben ezt a jelölést viselték, majd felfejlődött villává.      

           Mivel a falvak élete évszázadokon át állandó mozgásban, változásban volt, természetesen az is előfordult, hogy egy falu possessioból pusztává, praediummá süllyedt. Ez történt Szent Lőrinccel is. A hajdani possessio előbb villa, majd praedium lett a XVII. század elejére. Még szomorúbb sors várt Kormányosra a mai Pestszentimre térségében, amely a XIV. századi possessioból lassú elhalással praedium lett. Mátyás király adományai közt még szerepel, amikor 1463-ban a Rozgonyi családnak adományozza, de ekkor már lakatlan pusztának jelölik, s a török hódoltság végére még a helyét is befújta az alföldi homok. 

Faluképek

Az út menti települések nagy valószínűséggel az út vonalát követő házsorból, házsorokból álltak. Mai szemmel nézve kicsinyek voltak ezek a települések, alacsony lélekszámmal. Egy faluban esetleg 20-30 család élhetett.

Házaikat nem építették egymáshoz közel, hanem tágasan, lazán, hogy a népes családok gond nélkül elférjenek. Taksony és Soroksár például néhány házas halmazfalu volt kezdetben, amelyeknek határt és bizonyos rendet szabott a budai nagy út. Egyértelmű, hogy a szentről elnevezett vagy "egyházas" szóösszetétellel jelölt falunevek valamilyen egyházi illetőségű építménnyel rendelkeztek.

A templomos falvak házai többségükben a templom köré települtek. Nem szorosan melléje, tisztességtartó távolban tőle, hogy közvetlenül a szent falak tövében helyet adjanak a falu halottainak. Itt volt a temető, melyet gyakran árokkal, palánkkal, később kőfallal vettek körül. A templom körüli temetkezést I. László király foglalta törvénybe. A falu kisméretű templomát tengelyével kelet-nyugati irányba tájolták, a szentélyt kelet felé építve.

<Vissza a tartalomhoz