Az 1332-es gyáli határjárás

            Szent Lőrinc ősi falunk neve először 1332-ben tűnik fel a gyáli határjárás kapcsán. Károly Róbert egy vitatott birtokrész tulajdonjogát erősíti meg. Az oklevélben szereplő Verneltelke a mai Pestszentimre déli részén valószínűsíthető. A határ rögzítése során említett egyéb települések - Kormányos, Pokafölde, Halom, Tornyostelek - ma már nem léteznek, de területük részben vagy egészben a mai XVIII. kerület déli peremén volt.

            A közölt oklevél középkori latin szövegének stílushű fordítása bonyolult, nehézkes, központozást alig használó. Meg kellett hát kísérelni a fordításnak a mai nyelvhasználathoz történő igazítását úgy, hogy mondanivalója ne szenvedjen csorbát.

            Ez az oklevél nemcsak azért érdekes, mert benne először találkozunk Szent Lőrinc falu (possessio) nevével, hanem azért is, mert XV. századi alapdokumentum a dél-pesti térség falvairól. Emellett érdemes szemügyre venni azért is, mert jó néhány sajátságát őrzi a középkori hivatalos ügyintézések és a korabeli határjárások lebonyolításának. A szöveget vizsgálva tanúi lehetünk bizonyos társadalmi törekvéseknek is.

1332. szeptember 5-én Károly Róbert a következő akaratát nyilvánítja ki:

            "Károly... Magyarország királya, a budai egyház káptalanától megújíttatjuk a mi levelünket. . . meghagyván a következő rendben : Mondotta nekünk Tyúk Tamás, János fia, hogy bizonyos birtoka, Gyál nevezetű, Pest vármegyében lévő - ami összességében a mi felségünké... örökös nélküli eltávozás miatt azonban - a nevezett birtokot biztosítjuk hívünknek, érdemes szolgálataiért.

          A ti embereitek és tanúitok, ha nincs valamiféle ellenvetés, iktassák be (a birtokot) teljes kiterjedésben, minden részecskéjét szomszédaitól elkülönítve. . .

          Vegye szemügyre a mi emberünk és a ti tanúságtevőtök, kiket helyettünk iktatásba vétellel felruházunk... a titőletek küldött ember, és a jelen lévő Balázs fia Jakab a mi házunk tárnokmestere, vagy Inárcsi György, a mi elküldött másik emberünk a mondott birtokot tekintsék meg. Járják végig a végigjárandót, és a másik birtoktól megkülönböztetve iktassák az előbb mondott János fiának, nevezett Tyúk Tamásnak örökös birtoklásul...

            Kelt Visegrádon, Szent Bertalan apostol ünnepén, Urunk 133 kettedik évében."

  Szent Bertalan apostolunk ünnepe: augusztus 24.

            Most pedig lássuk, hogyan hajtják végre a királyi utasításokat!

     Nézzük a mi határjárásunkat a jelentés alapján!

            "Hozzánk visszatérve, nekünk jelentették... az előbb mondott birtokot megközelítették. Azonmód minden szomszédos hívünket és a közel lakókat törvényesen összehívták. Ismételten bejárták a régi határokat, valamint az újakat az ősiek mellett, ha szükséges volna változtatni a korábbiakon...

            Az egészet bejárták... Verneltelekivel és más részeivel együtt, amint a szomszédoktól és közellakóktól ottan kijelentetett, valamint másoktól, akiket levertek.

            Állandó birtoklásul beiktatták azon részecskéjét is földjének, melyet Gyál birtokához szerzett, Verneltelkét... Senki sem jelentett visszatartást (tiltakozást) és ellentmondást."

            Ezek után a bejárt területtel határos birtokok és határrészek megnevezése következik.

            "Első, mivel határos észak felőli részen a Szent Lőrinc birtok nevezetű (parte possessionis Scenth Leurinch vocate), ahol újabb határ töltése van. Innen a határ futásravalónyit megy keletnek, három határ töltéséhez, mely elkülönít három birtokot, Tornyostelek és Halom meg ugyanazon Gyál birtokát... Innen a határ dél felé megy egy állóvízhez vagy réthez, Tófő nevezetűhöz, és ottan ismét van három határ töltése,   ...  mely elkülöníti Gyál birtokát és Halomét meg Pakony nevezetűét."

            Határként említ az oklevél Pakonytól délre egy nagy utat, mely a Köröshöz megy, majd egy másik ősi nagy utat, amely Ócsához tart.

            "És körülbelül azon az úton által a határ futásnyit megy más nagy úthoz, mely fut Budáról Szegedre, és ottan van három határ töltése, mely elkülönít három birtokot, tudniillik Gyál és Némedi meg Kerekegyháza birtokát. És körülbelül azon birtoknál megy a határ a réthez, mely tartozéka Kerekegyházának. Általmenvén azon rét és Ikreshalom rétje között, megy Kormányos birtokához, . . . azon Kormányos birtoknál megy az első határhoz, honnan először kezdődött." (Nagy Imre: Anjou-kori okmánytár II. k. 620-622.)

               Megjegyzés: Az oklevélben eltérő nyomdatechnikával történt kiemelést a szerkesztő  végezte. 

<Vissza a tartalomhoz