Elengedhetetlen szólanunk a királyi és királynéi birtok szerepéről, jogi helyzetéről, mivel Szent Lőrinc is ezek sorába tartozott.

       A várföldek elkülönítése után megmaradt földekből alakultak ki a XIII. század első felében a királyi, királynéi és hercegségi magánuradalmak. Pest megye területén a csepeli, visegrádi, óbudai és solti gazdaságok voltak királyi tulajdonban. Szent Lőrinc a csepeli gazdasághoz tartozott.

       A királyi birtokgazdálkodás a királynak, mint földesúrnak a tulajdonában lévő területek, falvak bevételeire épült. A királyi birtokokon lévő népes falvak adója, termésének bizonyos hányada biztosította a királyi udvar fenntartását, gazdasági, katonai és közigazgatási hatalmát. Katonai szempontból, veszély esetén, a királyi birtokon élők a királyi sereget voltak kötelesek szolgálni, illetve az átvonuló seregek élelmezésére az utak mentén települt falvakat jelölték ki.

       Érdekes, hogy a királyi udvart kiszolgáló különböző foglalkozású alattvalók számára miként biztosították az ellátást és az egyéb juttatásokat. Érd szigete 1270-ben a királyi fegyverhordozóké. A hírnökök és lovászok 1266-ban a Fejér megyei Tófalun laknak. A halászok Budaalsóvárosban, Felhévízen. A nyergesek 1311-ben Pátyon. Albertin pedig a királyi vadászok és zsellérek éltek. Rákospalota mellett a Rektetőn az udvari bolondok kaptak házat.

       A királynéi birtok jogilag kétféle lehetett.

       A királynéi birtokok jelentős része a királyok feleségeinek udvartartását szolgálta. Tulajdonjogilag ezeket a királyné nem birtokolta, csak a birtokokból származó jövedelmeket használta fel tetszése szerint.

       A másik típusú királynéi birtok a hitbérbe kapott terület vagy település, amelyeket a királyi vagyonból szakítottak ki. Ezekkel a királyné oly mértékben rendelkezett, hogy akár meghatározott időre ajándékba vagy használatra oda is adhatta híveinek, de ezeket a birtokokat sem örökölhették a királyné utódai. (Lásd: Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. 442-443. l.)

            1424-ben Borbála hitbérbe kapta a végrendeletben említett birtokokat. Ez későbbi jogaiból adódott.

       A királynéi birtok időszakos ajándékozására találtunk is példát 1425-ből, illetve 1446-ból. Természetesen ezek a birtokok sem voltak örökölhetőek.

       Az adomány lényege a következő.

       1425. november 18. "Borbála királyné Berzeviczi Paharnok Istvánnak adja az óbudai ispánságban Hatvan mellett fekvő Boldogfalvi birtokát élete végéig, illetve amíg szolgálatban marad. Megtartja viszont magának a majorságot." (Bakács: i. m. 388. l. 1450. sz.)

       A királynéi trónon őt követő utód, Erzsébet, kinek férje Albert, a Borbálától megörökölt birtokokból a dél-pesti térségben is ajándékozott.

            1446. november 18-án Erzsébet királyné adománya alapján Halom és Wechech (Vecsés) Pest megyei birtokokba beiktatták István Esztergom Szenttamás-i prépostot és testvérét Bothos Péter fiát, Pétert. (Bártfai: I. m. 190. l. 730. sz.)

       A királynéi birtokon ugyanúgy elhelyezést kaptak a királyné udvartartását ellátó személyek, mint a király szolgálatában állók. 1278-ban a királyné szakácsai Dorogon éltek. 1268-ban a királyné hírnökeit Kürtőn, Hetényben, Billén, Pócson találjuk. 1306-ban Tamási a királyné jobbágyaié. Előfordult Borbála királynésága idején, hogy Szent Lőrinc a csepeli főlovászmester felügyelete alá tartozott. Ez természetes, hiszen Csepel-szigeten - amely gazdasághoz tartoztunk - királyi istállók voltak szinte az államalapítás óta. Csepel-szigetét úgy tartották számon, mint a királyi családok, de főleg a királynék gondűző helyét, ahol szórakozhattak, vadászatokat is tarthattak.

       "Viszont sem a királyi, sem a királynéi birtokok tulajdonképpeni állagáról, beosztásukról, a várnagyok szerepéről a birtok kezelésében, a régi várbirtokok és családi birtok mező- és erdőispánjainak teendőiről még az Anjouk korában is alig lehet kideríteni valamit, noha abból a korból már oklevelek sokasága áll a kutatás rendelkezésére." (Bártfai: I. m. 442-443. l.)

       A koronabirtokon élő jobbágyok sok szempontból kedvezményezettek voltak. Sajátos jogi helyzetük miatt a korabeli adójegyzékek, az úgynevezett dicalisok, a királyi birtokok adózó személyeit nem említik név szerint, mint más településeken, ugyanis a királyi és királynéi szolgálónépeket nem tekintették külön-külön adózó alanyoknak.

       A településünk múltját kutató Follajtár Ernő úgy tudja, hogy Szent Lőrinc több ízben a Nógrád megyei Szandavár ispánjának vezetése alatt állt. Lakói szétszórtan élő földműves, részben szabados családok voltak. (I. m.: XXI. k. 196-197. l.)

***

 Miben különbözött a kétféle királynéi birtokjog? Keresd ki a megfelelő szövegrészt!

<Vissza a tartalomhoz