Ha leszűkítve, csak a mai Pestszentlőrinc-Pestszentimre területének ásatási eredményeit nézzük, akkor is izgalmas, szép leletekről beszélhetünk.
A Cséry-féle szeméttelep - ma Pestszentimre területén van - vasútjának építésekor, mintegy száz esztendeje, 1893-ban feltehetően vaskori temetkezőhelyre találtak. A kisebbfajta urnák a Cséry-majortól - a mai műemlék kápolna térségétől - északnyugatra kerültek felszínre. Egy csészében égetett csontokat találtak, mutatva a régi szertartási szokásokat.
A mai Pestszentlőrinc-Pestszentimre területe ugyan kívül esett a pannóniai provincia határvonalán, a limesen, ám a "római kor" még így is itt hagyta tárgyi emlékét. A mai Szolnok—Debrecen vasútvonal építésekor a római kor vörösmázas, domború díszítésekkel ellátott égetett edénye, a "terra sigillata" került a föld felszínére.
Táboroztak otthonunk földjén a határvidéken élő barbár törzsek is. Bizonyítja ezt a Lenkei utcában (9. szám) feltárt sír, mely a zsugorított csontvázas temetkezés emléke. A sírban II-III. századi szarmata csészét találtak. 1964-ben a Lakatos utcában földmunkák során egy rituális koponyatemetkezés emléke került felszínre. A sírban vaslándzsa és kőlap volt. A szakemberek vagy római, vagy népvándorlás kori emléknek tekintik.
A Bélatelepen, a Krúdy Gyula utcában (24/A szám) IV. századi, népvándorlás kori korsót őrzött meg a föld mélye. 1978-ban ásták ki.
A népvándorlás korának helyi leletanyaga nem gazdag. Nagy valószínűséggel több minden felszínre kerülhet még akár a véletlen, akár a tudatos feltáró munka során.
Ám, ha kissé szélesebb körben vizsgálódunk, biztosan állíthatjuk, hogy a szarmatákon kívül megfordultak a későbbi Pestszentlőrinc földjén a jazigok, gepidák, avarok és különböző szláv népek is. Főleg az avarok emlékei adtak gazdag leletanyagot a történelmi Szentlőrinc területéről.
Hogy közülük kiket találtak itt honfoglaló őseink? Nem tudjuk.
A honfoglalást követően a magyar törzsek egyike - a központi, azaz Magyar törzs - lelt otthonra ezen a területen.
Kiváló tudósaink is ezt a feltételezést igazolják.
"A történeti irodalomban elterjedt az a nézet, hogy a második törzs, a Magyar volt a vezér törzs, egyben az Árpádok törzse. A Magyar törzsnév és a magyar népnév egy eredetű." (Győrffy György)
" Az Árpád-családnak szállásterülete az ország közepén, a Duna két partján, Csepeltől délre mindkét irányban jó messze terült el." (László Gyula)
Helyi utalással is találkozunk a szakirodalomban: "A magyarság első betelepülőit a magányosan eltemetett, gazdag fegyveres férfisírok jelzik Óbudán, Pestszentlőrincen, Farkasréten. " (Nagy Margit)
Az Üllői út közelében, a laktanya mellett lovas temetkezés emlékére bukkantak. A gazdag leletből aranyozott bronz övveretek, vasból készült lószerszám-tartozékok kerültek elő. Sajnos, ezeket az emlékeket nem kerületi múzeumunk őrzi. Egy másik leletegyüttesben, közel az előzőhöz, szablyát és szíjvéget találtak.
Régészeti emlékeink és a névtan segítségül hívásával nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Pestszentlőrinc és természetesen környéke is állandóan lakott terület volt a honfoglalást követő években, évtizedekben.
A kalandozások időszakából is van emléke szűkebb hazánknak. Otthonunk szimbólumának, a "világhíres Gloriett" hajdanvolt épületének helyén 1972-ben kezdtek ásatásokat, és egy férfi sírjára bukkantak. A sírban II. Lothár dénárját, lócsontokat, csikózablát, kengyelt és ezüst karperecet találtak. Öreg atyánkfia innen ment kalandozni, és nem is jött vissza üres kézzel.
A kalandozások ideje után következett a feudalizálódás. Aztán jött a mongol: a sárga veszedelem.
A mi otthonunk is lakatlanná vált, és ezzel be is fejeződött a régészásó szerepe. Belépnek az írott források.
Kérdések, feladatok
1. Gyűjtsd ki az olvasmányból, hogy a honfoglalás előtt hány évszázadon át volt lakott a térségünk!
2. Válogasd ki, milyen sírleletekről szól a szöveg!
3. A sírleletekből miként következtethetsz az eltemetett személy társadalmi helyzetére?
Olvasókönyvünkben előforduló, számotokra ismeretlen fogalmak értelmezését fogalomtárakban megtalálhatjátok.
<Vissza a tartalomhoz
|