A legrégebbi idők, az őskor (i. e. 600 000 - 8 000), majd az újkőkorba átvezető mezolitikum (i. e. 8 000 - 4 000) emberének nyomait még nem találták meg a pesti síkságon.

            Az újkőkorban - mely felfoghatóbb közelségben van a maga 4500-6000 évnyi távolságával - már bizonyíthatóan a mi térségünkben is élt az ember.

            Ha kissé szélesebb körben vizsgálódunk, megtudhatjuk, hogy Üllő, Vecsés, Gyál, Soroksár földjében a rézkor és a bronzkor emberének emlékeit is megtalálták.

***

            Az érdeklődők további ismereteket találhatnak Kubassek János: Pestszentlőrinc a geográfusok szemével című tanulmányában. (Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról I. k. 63-72. l.)

            A térség régmúltjáról bővebben olvashattok a következő helytörténeti munkákban is: Kőbánya története (1970), A 100 éves Kispest (1972), Vecsés története (1986), Pestszentlőrinc Krónikája (1996)

<Vissza a tartalomhoz