Nagy izgalmat váltott ki, mikor a hatalmas testű élőlényeknek, a mamutnak és a masztodonnak földi maradványai is felszínre kerültek Pestszentlőrinc földjéből.
A mamut az ősember fontos tápláléka volt. Vadásztak rá és - mágikus céllal - barlangjuk falán is megörökítették a képét.
A mamut és a masztodon azonban nemcsak a vadászok csapdáinak vagy a ragadozók támadásainak volt kitéve, hanem természetes pusztulásnak is. Tetemeiket, csontvázaikat, hatalmas agyaraikat részben vagy egészben megőrizte a föld mélye.
Legrégebbi múltunkra utaló írásaink telve vannak a pestszentlőrinci mamutlelet hírével, melyet az István Téglagyár agyagbányája őrzött meg az utókor számára, és a XX. század első évtizedében mentette meg a tudomány.
Nyomaiban a masztodonra is rátaláltak Pestszentlőrinc területén, mégpedig a vecsési határhoz közeli egyik kavicsbányánkban, ott, ahol az Üllői út és a Szolnok-Debrecen felé haladó vasútvonal találkozik egymással. Ezt a masztodonleletet a Rudabányán feltárttal együtt a legjelentősebbnek tartja a szaktudomány.
Próbáljuk meg e két kipusztult állatfajta legjellemzőbb sajátosságait és különbségeit felvázolni!
A kettő közül a mamut élt tovább földünkön. Csontjait - köztük teljes csontvázak is vannak - szőrzetét, bőrét, izomrendszerét is megismerték. A leggyakoribb ősállati leletek közé tartoznak a hatalmas növényevő maradványai. A nagy testű, szép ívű agyart viselő ormányos mintegy 10 000 évvel ezelőtt halt ki.
A masztodon tulajdonképpen gyűjtőnév: a mai elefántok őseit és a harmadidőszaki elefántféléket jelöli. Alsó és felső állkapcsukban agyarat viseltek. Testmagasságuk meghaladta a mamutét és a mai elefántét. Maradványainak lelőhelye az úgynevezett masztodonos kavicsréteg, mely Pestszentlőrinc bányáiban is fellelhető
A hatalmas testű növényevők mellett ragadozók is éltek térségünkben. Pestszentlőrinc földje a jégkorszaki farkas csontvázát is megőrizte.
Összegezd, milyen, ma már kipusztult állatok maradványai kerültek felszínre otthonunk talajából!
<Vissza a tartalomhoz
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
