Kerületünk ötven évvel ezelőtt két külön település volt, Pestszentlőrinc és Pestszentimre.  Az egymással testvéri közelségben élő város és község 1950-ben olvadt egy közigazgatási egységgé.

            Otthonunk napjainkban is megőrizte hajdani kertvárosias arculatát, színesítve - az utóbbi három évtizedben - öt blokkházas lakóteleppel. Az egyes, korábban kialakult családi házas településrészek elnevezése hajdani tulajdonosaik nevét őrzik. Lakói ma is lónyaytelepinek, rendessytelepinek, erzsébettelepinek, szemeretelepinek vagy "imreinek" vallják magukat, hogy csak a legrégebbieket említsük.

            A XX. század fordulójához közeledve - már jellegzetesen a főváros véráramába bekapcsolódó -, de múltjának sajátosságait is őrző "városszéli szülőföld" a miénk, ma már több mint százezer lakosával.

            Villantsunk fel 600 éves múltjából néhány kiemelkedő mozzanatot!

            Térségünk már a honfoglaláskor lakott terület volt. E környéken Árpád ivadékai vertek sátrat, s e jogon később is királyaink birtokolták.

          Az első írásos dokumentumok a XIV. századból maradtak ránk. 1332-ből való az első írásos nyoma egy Szent Lőrincről elnevezett falunak, amely a gyáli birtok északi határával szomszédos. Ugyanebben a században, 1362-ben Erzsébet királyné - Nagy Lajos anyja – Zenth Lewryncz-i jobbágyait mentesíti a földesúri bíráskodás alól, saját hatáskörébe vonva azt. A legtöbb dokumentum a XV. századból való, melyek tanúsága szerint Zsigmond király 1404-ben csere útján ismét birtokaihoz csatolja a Pest megyében lévő Zenth Lewrynczet, majd 1424-ben második feleségére, Cillei Borbálára testálta végrendeletében, számtalan más településsel egyetemben. 1425-ben a váci egyházmegyében mint templomos, plébániás possessiot, vagyis falut jegyzik Zenth Lewrynczet. 1443-ban egy határjáráson feljegyezték a tanúként jelen lévő Olthay János Zenth Lewryncz-i bíró nevét is. Ezek az adatok rendezett életvitelű, legalább közepes nagyságú falut sejtetnek, amely a koronabirtokok közé tartozott.         

          Területén váltakoztak a vizenyős rétek, legelők, kisebb-nagyobb erdők foltjai, mivel az ősi falu egy valamikori dunai szigeten, Ülbő szigetén telepedett meg néhány másik társával egyetemben. Mivel északi határa körülbelül a mai Határ útig terjedt, nem volt akadálya annak, hogy maga a lakott hely a mai Kispest területén, a Wekerletelep térségében legyen. Erre engednek következtetni az 1909-es építkezések során napfényre került késő Árpád-kori román stílusú templom romjai.

            A XVI. század nyugtalan évtizedeiből az 1514-es év emelkedik ki tragikus eseményeivel. A Dózsa-féle parasztháború első nagy veresége kapcsolódik településünk múltjához. A falu homokdombjain táboroztak a jobbágy hadakat 1514. június 21-én megsemmisítő nemesi felkelők.

            A szétzilált országot könnyen fűzte néhány évtized múlva rabláncra a terjeszkedő török birodalom, melynek gazdaságpolitikája, adórendszere a Pest környéki települések elnéptelenedéséhez vezetett.

            Szentlőrinc újkori újjászületése a XVIII. század közepére esik. A Pesttől délre lévő lakott - Vecsés, Soroksár - és lakatlan területek új gazdája I. Grassalkovich Antal Vecsést, Soroksárt faluvá fejleszti, s néhány majort létesít az északi területekről áttelepített családokkal. Ezek közül az egyik Szentlőrinc puszta, a másik Péteri puszta. Nagy szerep jut Mayerffy Xavér Ferenc budai serfőzőnek, aki 1799-től csaknem egyedüli bérlője Szentlőrinc pusztának. Gazdaságilag felvirágoztatja, mintagazdasággá fejleszti a majort, amelynek legnagyobb lélekszáma csak ritkán haladja meg a háromszázat.

            A XIX. században az 1814-es esztendő jeles eseményt hoz Szentlőrincnek. Napóleon leverése után a Bécsben tanácskozó feudális nagyhatalmak - a porosz, orosz, osztrák-magyar uralkodó, nevezetesen III. Frigyes Vilmos, I. Sándor és I. Ferenc - a tanácskozások egyik szünetében meglátogatták Pest-Budát. Programjaik egyike a Szentlőrinc pusztán tiszteletükre rendezett katonai parádé, melyet az ez alkalomra épített Gloriett nevű kilátóról szemlélhettek meg a királyi vendégek, a mai Gilice téri magaslatról. A kilátó közelében 1812-ben vadászkastély is épült a földbirtokos családja részére. A domb alján lévő barokk kápolnában, amely 1762-ben épült, majd 1812-ben újjáépült, a szájhagyomány szerint szentmisét is celebráltak a királyi vendégek tiszteletére.  Az épület ma kerületünk egyetlen műemléke.

            1820-ban ismét idelátogat I. Ferenc, hogy Mayerffy mintagazdaságát — mint a magyar gazdálkodás mustráját — bemutassák neki. A mai Ferihegy, melynek idővel Mayerffy tulajdonosa is lett, kiváló birtokosáról kapta nevét. Mayerffy gyümölcs és szőlőnemesítéssel is kísérletezett. Korabeli ismertetések szerint több száz szőlőfajtát termesztett birtokán. Ferihegyen sör és pálinkafőzdéje is működött, és csárdája a mai Határ útnál.

            A mai modern polgári település a XIX. század végén, a XX. század elején alakul ki az Alföldre vivő országos út, az Üllői út jobb és bal oldalán.

            Miután major utolsó nagybirtokosa, a macedón görög származású Sina Simon báró eladta magyarországi birtokait, Szentlőrinc pusztára is a parcellázás várt. Az új tulajdonosok birtokaikat - általában 500-1000-2000 holdas területeket - tovább parcellázzák. Ekkor kezd külön életet élni, betelepedni a kispesti térség, s kezd külön arculata kialakulni Szentlőrincnek is.  Nemcsak birtokos földesurát, de ezzel együtt önállóságát is elveszítette Szentlőrinc. 1863-ban közigazgatásilag Vecséshez, majd 1864-től 1910-ig a gyorsabban beépülő Kispesthez tartozott, noha korábban - a parcellázások során - Kispest területe is Szentlőrinc-puszta térségéből lett kiszakítva. Péteri major az iparos arculatú Soroksár közigazgatási irányítása alá kerül.

            Az új tulajdonosok: Bókay, Lónyay, Rendessy, Cséry, Szemere és a többiek további parcellázásai során a tőlük vásárolt házhelyek együtteséből alakultak ki a modern Pestszentlőrinc első lakótelepei.

            Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, rövid ideig miniszterelnök, a mai Gyöngyvirág utca tengelyében országos hírű előkelőségeknek adott el kétholdas erdőségeket villatelkek céljára. Itt építtette fel nyaralóját Eötvös Loránd fizikus, s kezdte el a villa kertjében torziós inga (torziós mérleg) kísérleteit, itt lakott Puskás Tivadar, a telefonhírmondó és a telefonközpont feltalálója, itt élt haláláig Margó Tivadar biológus, az örökléstan kutatója. Mellettük gyárosok, országgyűlési képviselők, színésznők építtettek villákat. Érdemes volt tehát Lónyaynak kiharcolnia, hogy 1875-ben a Cegléd-Szolnoki vasútvonalon "Puszta Szent Lőrinc Nyaraló" állomás létesüljön, a mai Pestszentlőrinc vasúti megálló őseként.

            Az ifjú települést két részre osztó Üllői út másik oldalán, a Madarász utcától a Kemény Zsigmond utcáig, szerényebb házak épültek kisemberek otthonául. Első két utcája a Kossuth Lajos és a Batthyány utca volt.

            A kiegyezés - 1867 - után hazánkba áramló külföldi tőke nyomán gomba módra szaporodtak a kisebb-nagyobb üzemek, gyárak. Az építkezések ellátására kavicsbánya nyílott (1890), téglagyár létesült (Szentlőrinci Tégla és Terracotta gyár 1882), később a lajosmizsei vasút mentén textilgyár (Kistext 1907), a Gyömrői úton keskenyvágányú vasúti kocsik gyára (Orenstein-Koppel 1896), az Üllői úton Szalagszövő gyár (1903), a Nagykőrösi út vonalában egy óriási szemétfeldolgozó üzem, a Cséry-féle szeméttelep (1893) kezdte meg tevékenységét. A Cséry-vállalkozás érdekessége, hogy Budapest teljes szemétszállítása ide összpontosult, ahol nemcsak válogatták, osztályozták a szemetet, hanem speciális eljárással komposztálták is. A századforduló első tíz évében további nyolc gyárat építettek a fiatal településen. Érthető, hogy lakói önállóságra vágytak. Nem sokkal később a Wlassics utcában iskolát (1902), a Batthyány utcában kápolnát emeltek (1911), az Üllői út mentén temetőt létesítettek (1906), az Üllői úti téglagyárhoz pedig előbb keskeny nyomtávú téglaszállító vasutat (1898), majd villamosjáratot indítottak (1900).

            Az önállósodásért folytatott harc sikerrel járt, s a Kispesthez fűződő, 1874-től fennálló közigazgatási függésünk véget ért.

            1910. január 1-jétől kezdte meg önálló működését 7824 lakójával Pestszentlőrinc nagyközség.

            A fejlődés rohamos, újabb gyárak nyitják meg kapuikat. 1925-ben az elsők között benépesült utcánkban, a Batthyány utcában új katolikus templom felszentelésére kerül sor. 1927-ben négy iskolaépület készül el elemi iskolai célra, s egy polgári iskolának. Elemi iskolák épületei: a Rendessytelepen a Piros Iskola, Erzsébettelepen a Kond Utcai Iskola, Szemeretelepen a mai Bajcsy-Zsilinszky Utcai Iskola, Miklóstelepen a Gulner Utcai Iskola építését fejezik be. A Hősök ligetében - ma Kossuth Lajos tér - épült polgári iskola két évtized múlva gimnáziumnak adja át helyét. A községnek - az 1930-as évek elején - több mozija, négy telefonnal ellátott rendőrőrse, tűzoltósága, gyógyszertárai, postahivatala működött.

            Pestszentlőrinc - a városias jellegű fejlődés eredményeként - 1936. január 1-jétől a büszke megyei városi rangra emelkedik.

            A várossá nyilvánítás évében már egy gimnáziummal is büszkélkedhet az ifjú város. Vásárcsarnokot építenek, az Üllői út helyi szakaszát sárga keramitkockákkal burkolják, s újsághír jelenti a repülőtér építésének tervét a volt Vigyázó-féle szőlőkben. Sajnos, mire a terv testet ölt, már csak hadicélokat szolgálhat a repülőtér, s csak 1950-től indulhat meg a polgári repülés. A város vezetői a volt piactérre tervezték a városközpontot, a mai Kossuth Lajos terünkre. Ennek szellemében a polgári iskola szomszédságában felépült egy református és egy evangélikus templom, valamint a tér központi helyén felállították - 1938-ban - Visnyovszky Lajos első világháborús emlékművét.

            A villamos ekkor már tíz éve a város vecsési határáig közlekedett, a mai Béke térig. Ebben az időben a város déli irányba terjeszkedett, s újabb parcellázások révén benépesül Szent Imre Kertváros, Ganztelep, Ganzkertváros.

            A második világháború azonban megállítja a fejlődést. Az Állami-lakótelep - ma Havannatelep - szerény otthonai közé betelepítik Budapest első gettóját, elkülönítve és elzárva deportáltjait az emberi léttől. A bombatámadások miatt a lakosság néhány nagyobb közös óvóhelyet épít. A polgári iskolából - ma Hunyadi Mátyás Gimnázium - katonai kórház lesz. A Gyömrői úti textilgyárban - Filtex - Junkers típusú repülőgépeket szerelnek össze, s a háború utolsó hónapjaiban, 1944 novemberétől elrendelik a város déli részének kiürítését a Városház utca vonaláig.

            Pestszentlőrinc ostroma 1945. január 5-én befejeződött, a talpra álláshoz évek kellettek. A legnagyobb pusztítást az Állami - lakótelepről jelentették, de sok lakóház sérült meg másutt is. A németek felrobbantották Pestszentlőrinc szimbólumát, a Gloriett épületét is. S mire kezdett rendeződni az élet, akkorra - a főváros új közigazgatási koncepciója alapján, 1950-ben - városunkat és Pestszentimrét egy közigazgatási egységként Budapest XVIII. kerületének nyilvánították.      

            Bár külön fejezetben bőséges információkat tartalmaz olvasókönyvünk Pestszentimréről, mégis az egységes kép kialakítása érdekében néhány fontos állomást felvillantunk Pestszentimre történetéből is.

            Múltja nagy vonalakban közös Szentlőrincével. Mai területén a középkorban több kisebb település létezett, amelyeket a történelmi változások megsemmisítettek. Hajdani nagybirtokosai azonosak Szentlőrinc birtokosaival.

            1864 után a parcellázások során Lővy Bernát és sógora, Auspitz Mór 2300 holdnyi területet vásárol a térségben, amely közigazgatásilag Soroksárhoz tartozik. A gyors ütemben fejlődő település 1907-ben a Soroksárpéteri nevet veszi fel. Az önállósodási törekvés egyre erőteljesebb, melynek következtében 1913-ban már önálló jegyzői kirendeltséggel rendelkezik Péteri.

            1930-ban Soroksárpéteri önálló nagyközségi rangra emelkedik, majd a következő évben, 1931-ben a Pestszentimre nevet veszi fel.

            A második világháború után még néhány önálló év következik, majd 1950-ben Budapest XVIII. kerületének része lesz a helyi hagyományokat napjainkban is szeretettel őrző Pestszentimre. 

            Azóta eltelt csaknem öt évtized. Az utolsó harminc év alatt sok szempontból új arcot öltött lakóhelyünk. Újabb, most már modern lakótelepek: Lakatostelep, Szent Lőrinc-lakótelep (régi KISZ-lakótelep), Havannatelep, Gloriett-telep, Alacskai úti lakótelep házai emelkednek a kertes, családi házas épületek között. Az 1970-es évek elején lebontott Üllői úti téglagyár helyén fontos közintézmények épültek: a Sportcsarnok, a Szabó Ervin Könyvtár lőrinci főkönyvtára, a Karinthy Frigyes Gimnázium, a Pogány Frigyes Építőipari Szakközépiskola és Gimnázium valamint egy hatemeletes szakrendelő intézet. A hajdan elképzelt városközpont kiegészült egy új városházával és egy reprezentatív főpostával. A század elején működő, vadászkutyák számára fenntartott Szemere-féle Kutyakert helyén a kerületi Rendőrkapitányság és az Első Pesti Telefontársaság új telefonközpontja található.

            A környezeti adottságok indokolták, hogy a Gilice téren építsék meg a Központi Légkörfizikai Kutatóintézetet.

            Napjainkban húsz általános iskola, huszonhárom óvoda, öt középiskola biztosítja az oktatást a kerületben, s három művelődési ház, valamint három fedett uszoda szolgálja a lakossági igényeket. Igaz, hogy villamosjárata még mindig a régi 50-es csupán, de számtalan új és új autóbuszvonal szeli át a kerületet, s a belvárosba igyekvők a Határ úttól és a Kőbánya-Kispest metró-végállomástól utazhatnak tovább.

            A családi házas lakótelepeken: Lónyaytelep, Rendessytelep, Erzsébettelep, Bélatelep, Miklóstelep, Szemeretelep, Bókaytelep, Liptáktelep, Ganztelep, Ganz-kertváros, Szent Imre Kertváros egyre igényesebb épületek és gondozott kertek árulkodnak arról, hogy lakói szeretnek kerületünkben élni.

<Vissza a tartalomhoz