Tisztelt Olvasók!

Önök joggal kérdezhetik, miért van szükség arra, hogy Lőrinc múltjának egy szeletével, az egykor itt élő zsidók történetével külön kötetben foglalkozzunk. Nem ugyanolyan emberek, lőrinci polgárok voltak-e ők, mint a többiek? De igen, vagy legalábbis nagyon szerettek volna ugyanolyanok lenni: nem ők tehettek róla, hogy elvakult fajvédő politikusok nem hagyták. Személytelenné tett közös sorsuk, értelmetlen, tömeges haláluk emeli ki őket a többi lőrinci közül.[...]

„Az anyag, amit most önök elé tárunk, a helyi zsidóság megtelepedését, beilleszkedését, és megsemmisülését mutatja be. Munkánk során gyakran kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy a központi levéltárakban alig van a XX. század elejei Lőrincre vonatkozó anyag, és a pusztuláshoz vezető útról szóló részletes, dokumentumértékű szemtanúi beszámolónak is híján vagyunk.” (Frank Gabriella)

A hazai zsidóság üldözése, megbélyegzése, elkülönítése honfitársaitól, majd Auschwitzba szállítása és meggyilkolása Pestszentlőrincet és Pestszentimrét sem hagyta érintetlenül. Több mint ezer embert, helyi polgárt érintett a holokauszt. A legszörnyűbb esemény akkor következett be, amikor 1944. június 30-án a gettólakókat kihajtották a lőrinci vasútállomásra, és a monori gyűjtőtáboron át az auschwitzi haláltáborba vitték őket. 1944-ben több lőrinci halt meg, tűnt el, mint a II. világháború teljes időtartama alatt háborús események következtében. Olyan polgárokat pusztított el a fasiszta áradat, akik munkájukkal, a helyi közösségben viselt tisztségeikkel megbecsült, beilleszkedett részét képezték a települések közösségeinek.

A zsidók sorsával a kerületben nem csupán a zsidó vallású magyaroknak, a kereszténnyé lett zsidóknak, a saját zsidó származásukra sokszor csak a zsidótörvények kapcsán rádöbbenő zsidónak minősülő személyeknek vagy a kivételezett zsidóknak kellett szembe nézniük, hanem rokonaik, ismerőseik révén szinte minden keresztény családnak.

A PDF formátumú mű letölthető itt:

• 1. rész
• 2. rész

  <<Vissza