Tomory Lajos, a Gyűjtemény alapítója
Az észak-magyarországi Gömör vármegye (ma Szlovákia) egyik magyarlakta falucskájában, Harmacon született 1912. március 31-én. A kis községre régi vár történelmi romjai néztek. A hely szelleme is indította Tomory tanító urat, hogy később Rimasimony községben - ahol fiatal tanítóként dolgozott – falumúzeumot hozzon létre.
A kis múzeum szőtteseit, festett bútorait, cserépedényeit a környező városok etnográfusai is irigykedve nézték. Itt már egy életre eljegyezte magát a helytörténeti gyűjtőmunkával, a muzeológiával.
A szülőföldön azonban 1945 után lehetetlenné vált a helyzete. A magyarellenes szlovák politika, az állástalanság és a kényszermunka fenyegető veszélye sodorta 1946 végén Magyarországra, Pestszentlőrincre. Összes vagyona két kis csomagnyi ruha, és hite, hogy talpra lehet állni ismét.
Nem csalódott, hamarosan elismert pedagógus, majd igazgatóhelyettes, illetve iskolák első számú vezetője lett a városban, a kerületben. A helyi Ifjúsági Vöröskereszt, a budapesti, majd az Országos Vöröskereszt vezetőségi tagjaként, az Ifjúsági Vöröskereszt című lap főszerkesztőjeként az országos hír is szárnyra veszi nevét.
A szülőföldön azonban 1945 után lehetetlenné vált a helyzete. A magyarellenes szlovák politika, az állástalanság és a kényszermunka fenyegető veszélye sodorta 1946 végén Magyarországra, Pestszentlőrincre. Összes vagyona két kis csomagnyi ruha, és hite, hogy talpra lehet állni ismét.
Nem csalódott, hamarosan elismert pedagógus, majd igazgatóhelyettes, illetve iskolák első számú vezetője lett a városban, a kerületben. A helyi Ifjúsági Vöröskereszt, a budapesti, majd az Országos Vöröskereszt vezetőségi tagjaként, az Ifjúsági Vöröskereszt című lap főszerkesztőjeként az országos hír is szárnyra veszi nevét.
Rimasimonyban hagyott, elárvult gyűjteményéért ugyan egész életében fájt a szíve, a bánkódás helyett azonban itt, Lőrincen is dologhoz látott. A Bajcsy-Zsilinszky Utcai Általános Iskola igazgatójaként hirdette meg 1956-ban szülőknek, gyerekeknek, pedagógusoknak: gyűjtsenek régiségeket.
A kezdetekben iskolafolyosók szekrényeiben, ládákban összegyűlt anyagot később a Kassa Utcai Iskolába, majd 1981-ben a kerületnek adományozta. A pedagógiai és helytörténeti gyűjteményben már 40 éve ott van Tomory Lajos fáradhatatlan munkája.
Múzeumi munkája során törvényszerűen vált a helytörténet kiváló szakemberévé is. Előttünk azok a könyvek, melyek nevét és írásait őrzik:
- Pestszentlőrinci képeskönyv,
- Séták a XVIII. kerületben,
- Budapest XVIII. kerülete történek bibliográfiája,
- Pestszentlőrinc Krónikája,
- Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról.
Itt sorakoznak újságcikkei és a publikációk is, melyek mind-mind róla szólnak. A díszes oklevél, mellyel gyűjteményét városának adta, az általa gyűjtött tárgyak és iratok, kézírását őrző, rendszerezett iratkötegek - emberöltőnyi munka tanúi, halhatatlanságának ékkövei.
Tomory Lajos Pestszentlőrinc kiemelkedő személyisége volt. Polgáraink közül ő az egyetlen, aki két ízben kapta meg "Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre kitüntető" címet. Első ízben életművéért, 1996-ban a városi ünnepségsorozat záró rendezvényén, másodszor 1997 nyarán helytörténészi munkásságáért, a Pestszentlőrinc Krónikája egyik szerzőjeként.
Országos kitüntetései is számosak: A munka érdemrend bronz fokozatának, a „vöröskeresztes munkáért” arany fokozatának, a „Budapestért” emlékéremnek lett tulajdonosa.
Tomory Lajos neve az elmúlt 25 évben „megváltozott”. Egyszerűen, ám tisztelő szeretettel „Lajos bácsi” lett. Utolsó munkahelyétől, a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjteménytől 1997. december 31-én vált meg.
Kezdetben még vissza-visszatért. Segített, tanácsokat adott utódjának. 1997 őszén, a Bókay-szobor felavatásán őt kérték fel az avatóbeszéd megtartására. Beszédére készülve felbecsülhetetlen értékű Bókay-napló nyomára bukkant, melyet önzetlenül adott át intézetének.
Ez a gazdag élet zárult le halálával, 1998. május 17-én.
|