A gimnázium átköltözött. Ott azonban csak nyolc osztály elhelyezésére volt lehetőség. Így a párhuzamos osztályok megszűntek, minden évfolyamon egy-egy osztály indult, előfordultak ötven, hatvanfős létszámok is. Az első osztály 21 tanulója 1943-ban érettségizett. 1944. március 19-én bekövetkezett a német megszállás. A város egész vezetőségét, polgármestert, főjegyzőt, de még a műszaki tanácsnokot is eltávolították. Katonai behívók tették lehetetlenné a tantestület működését. Állandósultak a légi támadások. A tanévet 1944. április 3-án be kellett fejezni. A következő tanévben 1944. november 1-jén hivatalosan is megszűnt a tanítás. Az épületbe, a pincébe települt a város "Légoltalmi állomása", a tantermekbe munkaszolgálatosokat helyeztek el. Megkezdődött a város kiürítése, majd az ostroma. Az iskola felszerelését elhurcolták, az épület megrongálódott.

1945. január 5-én szovjet katonai parancsnokság alá került Pestszentlőrinc. Megalakult a Nemzeti Bizottság az oktatási megbízott Liksayné Zsebők Nelli lett. A debreceni Ideiglenes Kormány őt nevezte ki a megyei város tanfelügyelőjévé és főigazgatójává. Mivel a középiskolák igazgatói Budapesten rekedtek -a főváros ostroma még folyt- a gimnázium vezetésére Dr. Kovalovszky Miklós kapott megbízást. 1945. január huszadikától május elsejéig ő igazgatta az iskolát. A tényleges tanárok közül három jelentkezett szolgálatra: Dr. Tarján Imre, Szesztay István és Tóth József. Mosonyi Edit tanár, Tarján László mérnök, Dr. Kovács Lajos jogász, Vadas György az Operaház titkára, Dr. Guttmann Henrik izr. hitoktató, valamint Manninger Miklós és Solti László tanárjelöltek ideiglenes megbízás alapján tanítottak. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy a kultuszminisztérium elismerte a tanévet, és a tanulók nem lettek évvesztesek.

Május elsején az iskola vezetését ismét Dr. Tóth Tivadar vette át. A tanév 1945. július 14-én fejeződött be. Az ekkor érettségizettek tablója ma is látható iskolánk földszintjén. Ez az az év, amikor a város főigazgatója hivatalosan engedélyezte lányok beiskolázását is az eredetileg fiúgimnáziumba. Az 1945/46-os tanév kellemesen indult: az ideiglenesen a Wlassics utcában működő kereskedelmi iskola visszakapta épületét a Hengersorban, és a szovjet élelmiszerellátó csoport is kiköltözött. Ám ekkor következett a B-listázás, melynek célja eredetileg a közalkalmazotti létszám csökkentése volt. A Fővárosi Levéltárban föllelhető dokumentumok alapján érdemes megvizsgálni, kit, milyen indokkal ítéltek feleslegesnek. A létszámcsökkentési javaslat a következő volt:

tanulói létszám 370 fő, 9 osztály 22 tanár - ebből következik, elegendő 14 tanár.

Néhány gyöngyszem az elbocsátásra szántak jellemzéséből:

"Cs.J. gyenge pedagógus.

P. J.-né állandóan hiányzik nem kötelességtudó, férje pénzügyminiszteri titkár.

T.P. igazolásnál áthelyezésre ítélve.

Zs.-né gyenge pedagógus sokat hiányzik, állítólag férje betegsége miatt.

P.A. jó pedagógus ugyan, de erősen aggályos, hogy a pécsi hadapród iskolán tanított történelmet és földrajzot.

L. altiszt nyugaton volt, fegyelmezetlen egyén."

A hatalom és a bürokrácia útjai kifürkészhetetlenek. Mindenesetre az utókor ma is megcsodálhatja L. altiszt "nyugatos, fegyelmezetlen egyén" képmását jónéhány 50-es 60-as 70-es években készült tablónkon. Akik ismerték soha nem felejtik el, és sokan esküsznek rá, nem is lett volna iskola, az iskola L. bácsi nélkül. De vajon hol vannak a jelentés készítői? Rájuk ki emlékszik és milyen szívvel.1

1950. január elsejétől Pestszentlőrinc és Pestszentimre a főváros XVIII. kerületeként folytatta életét.

Az 1951/52. tanévben új nevet kapott a Pestszentlőrinci Állami Gimnázium. A város határában életét vesztett parlamenterről Steinmetz Miklósról nevezték el az iskolát. A róla készült dombormű ma is látható a földszinten. A politikai viharok elülte után a különféle iskolareformok borzolták, borzolják a kedélyeket. 1945. után bevezették a nyolc általános + négy gimnázium iskolaszerkezetet, a polgári iskolák megszűntek. Az 1946/47-es tanévtől fokozatosan megszűnt a gimnáziumi első négy osztály. Az 1947/48-as tanévet már a mai helyén a Kossuth tér 2.-ben kezdte a gimnázium. Az épületet Koós Károly Munkaközössége tervezte. Eredetileg polgári iskola működött itt, 1943-tól hadikórház, később általános iskola. Az 1950-es évek elején rendkívül megnőtt az igény a középiskolai oktatásra. Így 1954-ben négy párhuzamos osztály nyílt. Elkerülhetetlenné vált az épület bővítése. 1958/59-ben adták át az új épületszárnyat 12 tanteremmel, elkészült az ebédlő és a tornaterem is. 1959-ben öt első osztályt volt.

Az 1961. évi oktatási törvény előírásainak megfelelően mindenkit fel kellett venni, aki eredményesen elvégezte az általános iskolát. 1962-ben már hat első osztály indult. Elképesztő zsúfoltság alakult ki, átmenetileg minden előadótermet tanteremként használtak. Természetesen a sok gyenge eredménnyel érkező tanuló nem tudta elvégezni a középiskolát, a lemorzsolódás elérte a 30-35 %-ot. Ezt a felsőbbség is észlelte, az Elnöki Tanács hamarosan megváltoztatta álláspontját, letett arról a korábbi szándékáról, hogy általánossá tegye a középiskolai oktatást. 1969-től ismét négyosztályos évfolyamok indultak.

A másik sokat vitatott intézkedés az 1958/59-től bevezetett úgynevezett 5+1-es /öt nap tanítás, egy nap ipari, vagy mezőgazdasági munka / oktatás volt. A pedagógusok és a szülők gyakori kérése ellenére végleg csak a 1974/75-ös tanévben sikerült megszüntetni. Igaz, ekkor már évek óta csak az általános tantervű osztályok működtek így. Ugyanis az 50-es évek végétől tagozatok indultak, öregbítve "a Steinmetz" jó hírét. 1958/59-től orosz, 1962/63-tól német, 1963/64-től francia, 1968/69-től fizika-kémia, ahol az említett tárgyakat heti hat órában tanulták a diákok. 1965-ben elkészült a tanműhely (a politechnika) épülete. Itt fémek kézi megmunkálása, elektromos műszerek és készülékek szerelése, műszaki rajz, gépírás- gyorsírás oktatása folyt.

Az új tanterv (1979/80-tól) megszüntette a tagozatokat és bevezette az úgynevezett fakultatív oktatást. Amely, ma már elmondhatjuk, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

Az 1980-as években megnőtt az igény a nyugati nyelvek tanulása iránt. Az első speciális angol-német nyelvű osztály 1983-84-ben indult. Majd beindult az intenzív (két év alatt négy év anyagát végzik el) olasz és francia nyelvoktatás. Sajnos ez utóbbit az éppen hatályos oktatási törvény nem teszi lehetővé, ezért helyette elkezdődött az emelt szintű, heti 5 órás oktatást. Egyébként Fehér András igazgató 1992-től fokozatosan megkísérelte a régi “tagozatos hagyományokat” visszacsempészni. Ezt a célt szolgálja az emelt humán-reál osztály, illetve a rajz tagozat.

A rendszerváltás éveiben sok minden megkérdőjeleződött, többek között a 8+4-es iskolaszerkezet. Gimnáziumunkban is felmerült a változtatás igénye. Sajnos az anyagi lehetőségek határt szabtak vágyainknak. Tetejébe a politechnika épülete életveszélyessé vált, lebontották. Gyakran kénytelenek vagyunk a pincében és a könyvtárban is órát tartani. A diákklub is a lezárt épületben működött, így az iskolai, illetve osztály rendezvények száma jelentősen csökkent. A komolyabb összejövetelek, fesztiválok elképzelhetetlenek lennének a Rózsa Művelődési Ház támogatása nélkül. Ami a hat évfolyamos oktatást illeti, áthidaló megoldásként a Kondor Béla Általános Iskolával karöltve sikerült egy kihelyezett gimnáziumi osztályt beindítani az 1990-es években. A 7-es, 8-os tanulók az általános iskolás tananyag mellett emelt szinten tanulják az angol nyelvet és a számítástechnikát. Megfelelő eredmény esetén felvételi nélkül, automatikusan a Hunyadiban folytatták tanulmányaikat. Hasonló feltételekkel együttműködési szerződést kötöttünk a Kép utcai Általános Iskolával is. 1993. március elsejétől ismét névváltoztatásra került sor: az új elnevezés Hunyadi Mátyás Gimnázium.

A sok változás mellett mi az, ami töretlenül megmaradt? Óriási hagyományokkal rendelkeznek a különböző érdeklődési- és diákkörök. A diákságot megmozgató kulturális rendezvények. A Garabonciás iskolaújság 1958-tól jelent meg (Az utolsó szám 2008-ban ballagásra). Iskolanapokat 1966-67-től rendezünk. Működik énekkar, színjátszó csoport, videó - és filmklub. Színjátszó csoportunk csaknem 20 éves. 1996-től minden évben Fővárosi Amatőr Színjátszó Fesztivált rendezünk, amelyen indulhatnak a fővárosi általános és középiskolák. Az első játékfilmet 1996-ban rendeztük Sztori címmel. Azóta elkészült a Paranoia, Az épület, az Einstand, a Densz Mefisztó, Dezsavü, Bombák és csajok, Mindenkinek Dzsaszper kell, Tanár úrnak tisztelettel, Zöld film, Pakura rejtély,Tolerancia, Kék halál, Emlékszel Évára, Zsolti és a szárnysegéd stb. (Kérem, olvassák el a filmezés történetéről írt összefoglalót). 1999-től Országos Diákfilm Fesztivált szervezünk. Mivel majd minden általános és középiskolában működik film- és videó szakkör, viszont bemutatkozásra alig van lehetőség. Az ifjúságot úgy tűnik sem a politika, sem az oktatás éppen aktuális "reformjai", sem a bürokraták fontoskodásai nem akadályozzák, hogy jól érezze magát az öreg alma mater falai között.

Jegyzetek:

   1.

      Akit bővebben érdekel a B-listázások története Pestszentlőrincen, annak figyelmébe ajánlom, a Hány cédula egy élet? című tanulmányt az Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjából II. kötetben. A levéltári adatokból egyértelműen kiderül, hogy nem a közigazgatást „építették le, tisztították meg”, legalábbis városunkban, hanem többnyire, az oktatási, egészségügyi, szociális ágazatból bocsátották el a munkavállalókat 1946-ban.

Felhasznált irodalom:

Pestszentlőrinc Krónikája. Szerkesztette: Dr. Téglás Tivadar, 1996

Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról. Szerkesztette: Dr. Téglás Tivadar, 1996

Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról II. Szerkesztette: Dr. Téglás Tivadar, 1998

50 éves a Steinmetz Miklós Gimnázium 1936-1986. Szerkesztők: Asztagos Klára, Pálvölgyi Gyuláné, Vasy Gézáné, 1986

Fővárosi Levéltár: BFL Elnöki iratok 1945-46. XXII. 41.a.