Lakóhelyünk a Pesti-síkság alacsonyabb és magasabb teraszain fekszik. A teraszokat a jégkori Ős-Duna alakította ki. A süllyedő Alföld peremére érve a Duna óriási hordalékkúp építésével kezdte felszínkiegyenlítő tevékenységét. Hideg időben kevesebb volt a folyó vízhozama, több hordalékot terített szét, az enyhébb időszakokban a bő víz bevágta magát a hordalékba. Az így képződő halmokban, teraszokban több homok, kavics- és agyagréteg található egymás mellett és felett.

A jégkorszak utolsó időszakától a füves pusztaságon megjelentek a fák, a fű, gyom. A fák lehullott lombja - felszíni homokkal, lösszel keveredve - barna színű termőtalajjá alakult, de a vályogos, homokos réti talaj, futóhomok és humuszos homoktalaj is megtalálható ezen a területen. Elsősorban a homokos talajféleség az uralkodó, de megkötve még a futóhomokos részek is jól művelhetőek.

Pestszentlőrinc déli részén futóhomok, a mai Pestszentimrén szél alakította futóhomokbuckák is jellemzőek. A területen található nagy szintkülönbségű területek, illetve a vízzáró agyagréteg különböző mélységű elhelyezkedése miatt az erősen homokos, kavicsos talajba beszivárgó csapadék a felszín alatti agyagrétegeken az alacsonyabb szint felé csordogál, ott tavakat, mocsarakat képzett, melyeket a XX. század végére lecsapoltak, feltöltöttek.

„Pestszentlőrinc bizonyos értelemben kivételt képez a szomszéd kerületekhez képest, s földtörténeti múltjának emlékeit, a híres kavicsfeltárások kutatását tekintve különleges helyet foglal el szomszédai között” - írta Kubassek János földrajztudós.

Milyen kőzetek lelhetőek fel ezen a területen?